Ezért kivételezik Franciaországgal az EU

Az MTA szakértője szerint az elvek és a gyakorlat különváltak, amikor Brüsszel újabb haladékot adott Franciaországnak.

Ruzsbaczky Zoltán
2015. 05. 08. 7:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ismert, 2015 márciusában az Európai Unió Tanácsa két évvel – 2017-ig – meghosszabbította azt a határidőt, amelyet Franciaország kapott az államháztartási hiány uniós referenciaérték alá csökkentésére. Somai Miklós szerint a konkrét esetben az elvek és a gyakorlat különváltak, Brüsszel ugyanis belátta, hogy nem célszerű megbüntetnie az Európai Unió második legnagyobb gazdaságát (és egyik húzóerejét), főleg akkor, ha az lépéseket is tesz a hiány enyhítésére, ugyanis ezzel a többi uniós ország gazdaságát is veszélynek tennék ki. Túlzottdeficit-eljárás Magyarország ellen is folyt, 2004-től kezdődően a szocialista kormányok költségvetési hiánya folyamatosan a vonal felett volt, végül Brüsszel három évvel a kormányváltás után, 2013-ban szüntette be a procedúrát.

A Francois Hollande vezette szocialista kormány valóban megpróbált néhány dolgot tenni a gazdaság rendbetételére: ilyen például a versenyképességi és munkahely-teremtési adóhitel rendszere (amitől évi negyvenezer új munkahelyet remélnek) vagy a Macron-törvény (ez sok más mellett a boltok kötelező vasárnapi zárva tartásának enyhítéséről szól). Ez a jogszabály egyébként olyannyira megosztó, hogy a kormányzó szocialisták sem értettek egyet benne. A kabinet ugyanakkor az alkotmány 49-3-as cikkelye értelmében a bizalmi kérdéshez kötötte a javaslatot – vagyis ha a kormány megnyeri a bizalmi szavazást, azzal elfogadják a törvényt is – a háborgó „belső ellenzék” pedig odáig nem ment el, hogy megbuktassa emiatt saját kormányát.

Somai Miklós egyébként úgy látja, hogy Franciaországban valódi reform helyett toldozgatás folyik: a kormány bizonyos eredményeket fel tud mutatni, de ezt a franciák többsége nem érzi.

A kormány spórolni akar a közszférán, az állami alkalmazottak bérén és a nyugdíjakon is, emellett papíron szigorúbban veszik a családtámogatási pénzeket, és gátat szabnának a különféle ügyeskedéseknek is. Az alacsony kamatok, a gyengülő euró, az alacsony kőolajárak és főleg a már meghozott – vagy éppen a még meghozandó – intézkedések egyre erősödő, a beruházások és az export felfutását szolgáló hatása pedig gyorsíthatja a GDP növekedését, s ezzel a hiánycélok könnyebben megvalósíthatóvá válhatnak.

Az ország potenciális növekedése viszont még gyenge, a súlyos deficit mellett emelkedik az államadósság, merev a munkaerőpiac – a szigorú szabályok miatt nagyon nehéz elbocsátani valakit, így az alkalmazottak tekintélyes része már csak határozott idejű szerződést kap – a francia vállalatok versenyképessége pedig szintén nem túl jó. Komoly probléma a munkanélküliség: a bevándorlás és a magas francia termékenység következtében évi 800 ezer ember jelenik meg a munkaerőpiacon, miközben 600 ezren mennek csak nyugdíjba, rengeteg fiatal így külföldön keresi a boldogulást. Többek közt ezért is okozhat gondokat a bevándorlás, és nem véletlen a szélsőjobboldali Nemzeti Front megerősödése.

Somai Miklós elmondta: jellemzően nem a nagy munkaerő-igényű feldolgozóipar teremt munkahelyeket, a francia cégek pedig nem otthon, hanem külföldön növelik a foglalkoztatottságot. Bizonyos nem diplomás foglalkozások szempontjából hasznos a bevándorlás, de nagyon sok bevándorló családban a második generáció már a felsőoktatásba akar bekerülni.

Pozitívumként említhető ugyanakkor, hogy jó a termelékenység, változatos az iparszerkezet, stabil a bankrendszer, magas az aktivitás, és az oktatás is magas színvonalú, ráadásul a jóléti rendszer is stabil. Ez azért is fontos, mert Somai Miklós elmondása szerint a francia nem konszenzusos társadalom, ha valakit érdeksérelem ér, másnap már az utcára vonul.

A válság miatt Franciaország az eurózónán belül – Spanyolországgal, Írországgal és Görögországgal együtt – az elsők között került túlzottdeficit-eljárás alá. A tanács először 2009. április 27-én tűzött ki határidőt, a 2012-es évet jelölve meg a hiány rendezésére, ám alig több mint fél évvel később, 2009 decemberében – látva a válság mélyülését és az eredeti ütemterv tarthatatlanságát – 2013-ig tolta ki azt. A tervek még ekkorra sem jöttek össze, így 2013 nyarán további engedményt tettek Párizsnak, és 2015-re módosították a teljesítési dátumot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.