Ismert, 2015 márciusában az Európai Unió Tanácsa két évvel – 2017-ig – meghosszabbította azt a határidőt, amelyet Franciaország kapott az államháztartási hiány uniós referenciaérték alá csökkentésére. Somai Miklós szerint a konkrét esetben az elvek és a gyakorlat különváltak, Brüsszel ugyanis belátta, hogy nem célszerű megbüntetnie az Európai Unió második legnagyobb gazdaságát (és egyik húzóerejét), főleg akkor, ha az lépéseket is tesz a hiány enyhítésére, ugyanis ezzel a többi uniós ország gazdaságát is veszélynek tennék ki. Túlzottdeficit-eljárás Magyarország ellen is folyt, 2004-től kezdődően a szocialista kormányok költségvetési hiánya folyamatosan a vonal felett volt, végül Brüsszel három évvel a kormányváltás után, 2013-ban szüntette be a procedúrát.
A Francois Hollande vezette szocialista kormány valóban megpróbált néhány dolgot tenni a gazdaság rendbetételére: ilyen például a versenyképességi és munkahely-teremtési adóhitel rendszere (amitől évi negyvenezer új munkahelyet remélnek) vagy a Macron-törvény (ez sok más mellett a boltok kötelező vasárnapi zárva tartásának enyhítéséről szól). Ez a jogszabály egyébként olyannyira megosztó, hogy a kormányzó szocialisták sem értettek egyet benne. A kabinet ugyanakkor az alkotmány 49-3-as cikkelye értelmében a bizalmi kérdéshez kötötte a javaslatot – vagyis ha a kormány megnyeri a bizalmi szavazást, azzal elfogadják a törvényt is – a háborgó „belső ellenzék” pedig odáig nem ment el, hogy megbuktassa emiatt saját kormányát.
Somai Miklós egyébként úgy látja, hogy Franciaországban valódi reform helyett toldozgatás folyik: a kormány bizonyos eredményeket fel tud mutatni, de ezt a franciák többsége nem érzi.
A kormány spórolni akar a közszférán, az állami alkalmazottak bérén és a nyugdíjakon is, emellett papíron szigorúbban veszik a családtámogatási pénzeket, és gátat szabnának a különféle ügyeskedéseknek is. Az alacsony kamatok, a gyengülő euró, az alacsony kőolajárak és főleg a már meghozott – vagy éppen a még meghozandó – intézkedések egyre erősödő, a beruházások és az export felfutását szolgáló hatása pedig gyorsíthatja a GDP növekedését, s ezzel a hiánycélok könnyebben megvalósíthatóvá válhatnak.