Az ország potenciális növekedése viszont még gyenge, a súlyos deficit mellett emelkedik az államadósság, merev a munkaerőpiac – a szigorú szabályok miatt nagyon nehéz elbocsátani valakit, így az alkalmazottak tekintélyes része már csak határozott idejű szerződést kap – a francia vállalatok versenyképessége pedig szintén nem túl jó. Komoly probléma a munkanélküliség: a bevándorlás és a magas francia termékenység következtében évi 800 ezer ember jelenik meg a munkaerőpiacon, miközben 600 ezren mennek csak nyugdíjba, rengeteg fiatal így külföldön keresi a boldogulást. Többek közt ezért is okozhat gondokat a bevándorlás, és nem véletlen a szélsőjobboldali Nemzeti Front megerősödése.
Somai Miklós elmondta: jellemzően nem a nagy munkaerő-igényű feldolgozóipar teremt munkahelyeket, a francia cégek pedig nem otthon, hanem külföldön növelik a foglalkoztatottságot. Bizonyos nem diplomás foglalkozások szempontjából hasznos a bevándorlás, de nagyon sok bevándorló családban a második generáció már a felsőoktatásba akar bekerülni.
Pozitívumként említhető ugyanakkor, hogy jó a termelékenység, változatos az iparszerkezet, stabil a bankrendszer, magas az aktivitás, és az oktatás is magas színvonalú, ráadásul a jóléti rendszer is stabil. Ez azért is fontos, mert Somai Miklós elmondása szerint a francia nem konszenzusos társadalom, ha valakit érdeksérelem ér, másnap már az utcára vonul.
A válság miatt Franciaország az eurózónán belül – Spanyolországgal, Írországgal és Görögországgal együtt – az elsők között került túlzottdeficit-eljárás alá. A tanács először 2009. április 27-én tűzött ki határidőt, a 2012-es évet jelölve meg a hiány rendezésére, ám alig több mint fél évvel később, 2009 decemberében – látva a válság mélyülését és az eredeti ütemterv tarthatatlanságát – 2013-ig tolta ki azt. A tervek még ekkorra sem jöttek össze, így 2013 nyarán további engedményt tettek Párizsnak, és 2015-re módosították a teljesítési dátumot.
