Engedélyezték egy gyógyíthatatlan francia beteg életben tartásának leállítását

A férfi szülei ellenzik a döntést.

A strasbourgi bíróság tagjai közül 12-en igennel, 5-en pedig nemmel szavaztak. Jóllehet a döntés végleges, a beteg, Vincent Lambert sorsa még mindig nem dőlt el, miután családja nagyon megosztott a kérdésben.

A testülethez a beteg szülei fordultak egy évvel ezelőtt. A bíróság akkor sürgősséggel felfüggesztette a francia államtanácsi döntést azért, hogy a kérelem tartalmi részét el tudja bírálni. A szülők ügyvédje most jelezte, hogy „folytatják a harcot”.

A 2008-ban autóbalesetet szenvedett Vincent Lambert esete miatt két éve ismét fellángolt az eutanázia körüli vita Franciaországban.

A Reims egyetemi kórházában kezelt és mesterségesen életben tartott, lebénult férfiról az orvosai azt állítják, hogy visszafordíthatatlan agyi károsodásokat szenvedett és semmilyen kommunikációt nem lehet vele kialakítani. A beteg felesége és nyolc testvére közül hat ezért két évvel ezelőtt az életben tartás, azaz a mesterséges hidratálás leállítását kérte. Ezt a katolikus szülők viszont ellenzik.

Miután a kórház a kezelés leállítása mellett döntött, a szülők egy helyi bírósághoz fordultak, amely elrendelte a kezelés folytatását. Anyja szerint Vincent Lambert még „jelen van”, és kommunikál velük.

Az államtanácshoz a feleség fordult 2014-ben jogorvoslatért. Ez volt az első alkalom, hogy a legfőbb jogi és közigazgatási intézmény állást foglalt egy olyan orvosi döntés törvényességéről, amely a mesterséges életben tartás kérdését érinti.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága most azt az államtanácsi döntést hagyta jóvá, amely a francia bírák által megrendelt orvosi szakvélemény alapján született. Ez jóváhagyta a kezelőorvosok diagnózisát és a közigazgatási bíróság döntésének megsemmisítését javasolta, a 2005-ben elfogadott úgynevezett Leonetti-törvényre hivatkozva, amely bizonyos esetekben lehetőséget biztosít arra, hogy a beteget „hagyják meghalni”.

A bíróság azt is tekintetbe vette, hogy Vincent Lambert, akinek foglalkozása pszichiátriai ápoló, a balesete előtt egyértelműen és többször is kifejezte azon óhaját, hogy nem szeretné, ha mesterségesen életben tartanák.

„Még nincs megkönnyebbülés, nincs miért örülni” – mondta a strasbourgi döntést követően a feleség, miután a szülők szerint újabb orvosi szakvéleményre lenne szükség. A kezelés leállítását engedélyező orvos ugyanis már nem dolgozik abban a kórházban, ahol a beteget kezelik. A szülők szerint fiuk „ismét nyelni kezdett”, ami azt jelenti, hogy állapotában fejlődés mutatkozik – állította még a strasbourgi döntést megelőzően Jean Paillot, a szülők ügyvédje.

A francia nemzetgyűlés egyébként márciusban fogadta el nagy többséggel a halálba segítő elaltatás engedélyezéséről szóló  törvénytervezetet, amelyet a kormányzó szocialisták és a jobboldali ellenzék együtt terjesztett be. Az orvosi közreműködéssel történő eutanázia továbbra sem engedélyezett, de a betegjog tiszteletben tartása újfajta kötelezettséget jelent az orvosok számára: amennyiben egy gyógyíthatatlan beteg előzetesen visszautasítja az életben tartásra szolgáló kezeléseket, azt az orvosnak minden esetben tiszteletben kell tartania. A szöveget még a szenátusnak is jóvá kell hagynia, de a kényes téma ellenére a kérdésben ritka konszenzus alakult ki a politikai pártok között, amelyet az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése feltehetően megerősít.