Tavaly év eleje óta legalább 220 ezer menekült érkezett olasz földre, a legtöbben a polgárháború sújtotta Líbiából, amellyel korábban jól működő megállapodás volt érvényben, így a líbiai parti őrség már induláskor visszafordította az illegális bevándorlókkal zsúfolt hajókat, és fellépett az embercsempészek ellen. Az olaszoknál az idei év elején azért szakadt el a cérna, mert a menekültek kérdésében az EU vezetése gyakorlatilag magára hagyta az olasz államot, és hallgatólagosan elvárta, hogy az adófizetők pénzéből fedezzék a bevándorlók százezreinek ellátását. Az országban az utóbbi két évben egyre több menekültbefogadó állomást nyitottak, ám ez sem bizonyul elegendőnek.
A legrosszabb helyzet az afrikai partokhoz legközelebb eső Lampedusa szigetén alakult ki, ahol többször is bővíteni kellett az agrigentói tábort. A helyzet szinte elviselhetetlenné vált a helyi lakosság számára Rómában is, ahol százak táboroztak le a vasúti pályaudvarokon, étel és víz nélkül. Milánóban a helyiek szolidaritását mutatja, hogy a pályaudvarokon várakozóknak sokan ételt és takarókat visznek. Az olaszok toleranciája és befogadási szándéka azonban határához érkezett.
A lakosság türelmét az albán, a cigány és az észak-afrikai (az úgynevezett „marokkói”) gazdasági bevándorlók már eddig is rendszeresen próbára tették, ezért húztak fel 2006-ban Padovában egy falat, amely a (sokszor droggal kereskedő) bevándorlókat elválasztotta a helyiektől. Egészen 2013-ig viszonylag tartható volt a helyzet, a jelenlegi menekültáradat azonban már élesen megosztja a társadalmat: az Öt Csillag mozgalom egyértelműen a kitoloncolás mellett érvel azokban az esetekben, ahol nem életveszély miatt Európába jutott bevándorolókról van szó.
A gazdag északi városokban jelentős támogatottságot élvező Északi Liga vezetője, Matteo Salvini pedig a napokban úgy nyilatkozott, hogy az illegális bevándorlók egynegyede tekinthető csak menekültnek, a többiek gazdasági okokból érkeznek Olaszországba, ahol amúgy is magas a munkanélküliek aránya. Az északi nagyvárosok ráadásul arra is sokszor hivatkoznak, hogy Rómára a déli tartományok felzárkóztatása már önmagában is óriási terhet ró.
