Határához érkezett az olasz tolerancia

Az unió vezetése elvárta, hogy az itáliai adófizetők pénzéből fedezzék a bevándorlók ellátását.

Kezd fogyni az eddig kifejezetten toleráns olasz lakosság türelme a menekültkérdés kapcsán, és a legtöbben az Európai Unió vezetőségét okolják az egyes nagyvárosokban kialakult drámai helyzetért. A közhangulatban az utóbbi egy-másfél évben markáns fordulat állt be, miután a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező illegális bevándorlóáradat problémáját az unió szemlátomást az olaszokra hagyná, holott a dél-európai állam már eddig is jóval többet tett a helyzet megoldásáért, mint bármelyik más uniós tagország.

Szerdáig 57 ezer illegális határátlépés történt hazánkban, de az év végéig ez a szám elérheti a 120-130 ezret is, sőt 150 ezerre is emelkedhet – mondta el Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki sajtótájékoztatóján.

Lázár hozzátette: Magyarországon ma rosszabb a helyzet, mint Olaszországban, mivel ott az idei évben 50 ezer illegális határátlépés történt, ez a szám hazánkban már inkább a 60 ezret közelíti. Így GDP-arányosan Magyarországra hárul a legnagyobb teher az Európai Unióban – mutatott rá Lázár. A kormány azért is döntött a határzár mellett, mivel ilyen intézkedéssel más országokban hetedére csökkent a határsértések száma – tette hozzá.

A legális bevándorlókkal viszonylag békében élő olasz társadalom kifejezetten ellenséges hozzáállásnak tartja, hogy az unió – különösen a németek és a franciák – mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy 2013-as júniusi európai parlamenti döntésre hivatkozva visszatoloncolják Olaszországba az ott partot ért, de Nyugat-Európába jutott menekülteket. Matteo Renzi olasz miniszterelnök a közszolgálati televízióban kedden elfogadhatatlannak nevezte, hogy 30-40 ezer, nyugat-európai táborokban élő menekültet visszatoloncoljanak Olaszországba, mert ezzel szerinte egyedül hagyják Rómát a több százezer illegális bevándorló ügyében.

A kormányfő álláspontját osztja a lakosság zöme, és nem tartja megoldásnak, hogy az Európai Bizottság gyakorlatilag minél kevesebb felelősséget szeretne vállalni a probléma kezelésében. Ezzel ugyanis a három leginkább érintett tagállamra, Görögországra, Olaszországra és Spanyolországra raknak elviselhetetlen terheket, holott a problémát már eddig is uniós szinten kellett volna kezelni.

Tavaly év eleje óta legalább 220 ezer menekült érkezett olasz földre, a legtöbben a polgárháború sújtotta Líbiából, amellyel korábban jól működő megállapodás volt érvényben, így a líbiai parti őrség már induláskor visszafordította az illegális bevándorlókkal zsúfolt hajókat, és fellépett az embercsempészek ellen. Az olaszoknál az idei év elején azért szakadt el a cérna, mert a menekültek kérdésében az EU vezetése gyakorlatilag magára hagyta az olasz államot, és hallgatólagosan elvárta, hogy az adófizetők pénzéből fedezzék a bevándorlók százezreinek ellátását. Az országban az utóbbi két évben egyre több menekültbefogadó állomást nyitottak, ám ez sem bizonyul elegendőnek.

A legrosszabb helyzet az afrikai partokhoz legközelebb eső Lampedusa szigetén alakult ki, ahol többször is bővíteni kellett az agrigentói tábort. A helyzet szinte elviselhetetlenné vált a helyi lakosság számára Rómában is, ahol százak táboroztak le a vasúti pályaudvarokon, étel és víz nélkül. Milánóban a helyiek szolidaritását mutatja, hogy a pályaudvarokon várakozóknak sokan ételt és takarókat visznek. Az olaszok toleranciája és befogadási szándéka azonban határához érkezett.

A lakosság türelmét az albán, a cigány és az észak-afrikai (az úgynevezett „marokkói”) gazdasági bevándorlók már eddig is rendszeresen próbára tették, ezért húztak fel 2006-ban Padovában egy falat, amely a (sokszor droggal kereskedő) bevándorlókat elválasztotta a helyiektől. Egészen 2013-ig viszonylag tartható volt a helyzet, a jelenlegi menekültáradat azonban már élesen megosztja a társadalmat: az Öt Csillag mozgalom egyértelműen a kitoloncolás mellett érvel azokban az esetekben, ahol nem életveszély miatt Európába jutott bevándorolókról van szó.

A gazdag északi városokban jelentős támogatottságot élvező Északi Liga vezetője, Matteo Salvini pedig a napokban úgy nyilatkozott, hogy az illegális bevándorlók egynegyede tekinthető csak menekültnek, a többiek gazdasági okokból érkeznek Olaszországba, ahol amúgy is magas a munkanélküliek aránya. Az északi nagyvárosok ráadásul arra is sokszor hivatkoznak, hogy Rómára a déli tartományok felzárkóztatása már önmagában is óriási terhet ró.

Bár a napokban Ferenc pápa ismét szolidaritást sürgetett, és a menekültekre ajtót mutatóknak megbocsátást kért, Salvini az egyházfő szavait visszautasította, mondván, „nekünk nincs miért megbocsátani”, és ironikusan megkérdezte, hogy a Vatikán vajon hány menekültet fogadott be. Az olasz sajtóban és kortárs kultúrában azonban eddig többségben volt az életveszélyben lévők melletti humánus kiállás. 2013 októberében az ország főként saját forrásból kezdte el működtetni a Mare Nostrum (A mi tengerünk) programot, amelynek nyomán eddig hozzávetőleg 150 ezer illegális bevándorlót mentettek ki a Földközi-tengerből.