Ciprasz is csak egy bábjátékos?

Beigazolódni látszik egy ortodox remete majd harmincéves sötét jóslata.

A görögök nagy nemje volt a vasárnap esti. A nagy nem hagyománya egyébként a II. világháborús időkből ered, amikor 1940. október 28-án Olaszország athéni nagykövete átadta Janisz Metaxasz görög kormányfőnek azt az ultimátumot, amelynek értelmében Görögországnak haladéktalanul meg kellett volna nyitnia az albán–görög határt, hogy az olasz fasiszta hadigépezet elfoglalhasson néhány stratégiailag fontos kikötőt és légi támaszpontot. Metaxasz elnöknek erre adott elutasító válasza a nagy nem néven vonult be a történelembe, amelyet azóta is minden évben megünnepelnek Görögországban. Bár az akkori görög kormányfő tisztában volt a fasiszták túlerejével, és annak ellenére, hogy ő maga is diktátor volt, a nehezebb utat választotta. A nemleges döntést követő olasz–görög háború és a német megszállás rengeteg véráldozatot követelt a görög néptől, mégis a hellének között ma egy sincs – a szélsőségeseket leszámítva –, aki azt mondaná, hogy ne érte volna meg.

A görög ember tisztának akarja tudni a lelkiismeretét. Érvényes ez a spártai háromszáz hősre, Metaxaszra és ugyanígy a Ciprasz vezette kormányra, amely most szembemegy a világgal, legalábbis látszólag. Vannak ugyanis olyan vélemények, amelyek szerint a görög miniszterelnök már évekkel ezelőtt megegyezett a pénzvilág vezetőivel, amikor az Egyesült Államokban részt vett a Brookings Institute zártkörű tanácskozásán. A szkeptikusok szerint gyakorlatilag mindegy, hogy a vasárnapi referendumon az igenek vagy a nemek kerültek fölénybe, hiszen Görögország sorsa már régen meg van írva valahol, ez a mostani népszavazás csak egy pszichológiai teszt volt, hogy felmérjék, milyen a közhangulat.

Ezt a véleményt osztja Szpirosz Kocasz is, aki nyugdíjba vonulása előtt három évtizeden át oktatott közgazdaságtant. Szerinte a referendummal elkéstek, és az ország jövője szempontjából gyakorlatilag lényegtelen, hogy mi a görögök véleménye a hitelezők segélycsomagjáról. Úgy véli, hogy a népszavazást 2002-ben kellett volna kiírni, mielőtt a drachma helyett bevezették az eurót. – Azóta ugyanis lejtmenetben van a görög gazdaság – mutatott sokatmondóan egy landoló repülőgépet formálva a kezével. Szpirosz Kocasz azt is elmondta, hogy Alexisz Cipraszt valószínűleg ugyanúgy megvásárolták a pénzvilág urai, csak ezúttal – elődeitől eltérően – egy olyan figurát választottak, akit még nem szennyezett be a korrupció, és a felületes szemlélő számára egy karakán, a saját nemzetéért valóban tűzbe menni képes politikus benyomását kelti. Mindazonáltal őt is azonnal lecserélik, ha a tengerentúli érdekek úgy kívánják. Ezen Görögország geopolitikailag fontos elhelyezkedése sem segít, ugyanis nem kötelező Európa délkeleti védőbástyáját egy görögnek vezetnie. – Volt itt már latin és török uralom is – tette hozzá –, a Nyugat pedig nem fog lelkiismereti kérdést csinálni abból sem, ha egy bábkormány felállításával tudná csak ráncba szedni a renitens, fizetni nem akaró és további megszorításokat semmi szín alatt vállalni nem akaró görögöket.

A nyugdíjas közgazdász az esetleges orosz hitelről elmondta: Moszkva a történelem folyamán még soha nem segített érdemben Görögországnak, bár szép és bátorító szavakból volt már elég. Ugyanakkor Kínától sem várható el, hogy önszántából, a görögök két szép szeméért dollármilliárdokkal izmosítsa a bankszektort. Szpirosz Kocasz megismételte, hogy előre meg van írva a görög válság forgatókönyve, majd egy megdöbbentő személyes élményt osztott meg velünk. 1988-ban néhány társával együtt felkereste Paisziosz atyát, egy híres remetét, akit az ortodox egyház idén januárban avatott szentté. Mindannyian a saját életüket érintő kérdéseket tettek föl az idős szerzetesnek, aki szelíden és bölcsen válaszolt nekik, majd részletesen elmondta, hogy néhány évtized múlva sötét korszak köszönt Görögországra, az emberektől idegen erők elveszik a megtakarításaikat, majd még többet követelnek tőlük, végül pedig rabigába hajtják az egész nemzetet. A közgazdász – aki saját bevallása szerint már csak szakmájából adódóan is szereti a konkrétumokat – úgy érzi, hogy Paisziosz atya jövendölése most igazolódik be.