Hihetetlen nyomor, már kisgyermekkortól

Bemutatjuk, milyen az élet a világ egyik legszegényebb városában.

Mongóban, a közép-afrikai Csád száraz, poros városában mintegy 40 ezer ember él. A lakók várható élettartama átlagosan 51 év, vagyis 30 évvel kevesebb, mint az Egyesült Királyságban (és 24 évvel marad el a 2014-es magyar átlagtól).

Az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai (MDGs) – melyek egyebek közt tartalmazták az iskolai oktatás fejlesztését, a szegénység és az éhezés felszámolását, a gyermekhalandóság csökkentését és a fertőző betegségek elleni küzdelmet – vajon képesek voltak megváltoztatni az életét azoknak, akik Mongóban élnek? A BBC a világ talán legszegényebb városának lakóival találkozott.

A hétéves Kadija imád olvasni és ugróiskolát játszani. Elmondása szerint ha felnő, tanár szeretne lenni. Azonban – nagy álmok ide vagy oda – a mongói gyerekek élete többnyire másképp alakul.

A lányok mindössze 45 százaléka jár általános iskolába, de sokan lemorzsolódnak, mivel a nők oktatását jóval kevésbé tartják fontosnak, mint a fiúkét. Kadiját tavaly a szülei kivették az iskolából, bár most fontolgatják visszaküldését. Ha szerencséje van, talán középiskolába is járhat majd, habár a régióban csupán a lányok 5 százaléka jut el idáig, hiszen tizenéves koruk közepére a többségük már házas.

Fiúk jóval nagyobb számban kerülnek be az oktatási rendszerbe, de sokan közülük később inkább otthagyják az iskolát, és munkát vállalnak – az országban az 5 és 11 év közötti gyerekek jelentős részének dolgoznia kell, hogy meg tudjon élni. Tehát – miközben jóval több iskola és tanár van a térségben, mint 15 évvel ezelőtt – mindössze a gyerekek 40 százaléka fejezi be az általános iskolát.

A nyári hónapokban különösen nehéz ételhez és vízhez jutni, főleg az olyan – többnyire nomád életet élő – falusiak számára, mint Ashta. Az asszony nagyon jól tudja, milyen veszélyekkel jár az éhezés: éppen a krónikus alultápláltság és a hasmenés következtében halt meg első gyermeke.

Ashtának mindennap 15 családtagjára kell főznie, a napi két étkezést általában főtt rizs és hús, valamint zöldségek teszik ki. Elhatározta, hogy életben tartja öt gyermekét, és rendszeresen találkozik egy helyi egészségügyi dolgozóval, aki szükség esetén gyógyszereket és magas kalóriatartalmú étrend-kiegészítőket tud adni.

Az éhhalál nem szokatlan jelenség Csádban: Guera régióban, ahol Mongó is található, a gyermekek csaknem fele szenved krónikus alultápláltságban. A világon ebben az országban a harmadik legmagasabb a gyermekhalálozás aránya: minden hatodik gyermek életét veszti ötödik születésnapja előtt, melynek fő oka az alultápláltság.

Az elmúlt tizenöt évben a számok azt mutatják, hogy a helyzet javult, azonban a népesség növekedését és a magas születési arányt figyelembe véve napjainkban mégis több mongói gyermek szenved alultápláltságban.

A 22 éves Katrine-nek három gyermek gondját kell viselnie. Már úton van a következő baba, így minden hónapban elmegy ellenőrzésre a szülészeti klinikára, hogy megbizonyosodjon arról: mind ő, mind pedig születendő gyermeke egészséges.

Mint a mongói nők többsége, már Katrine is túl van egy tragédián, hiszen első gyermeke kevesebb mint egyéves volt, amikor meghalt. Azt akarja, hogy következő gyermekével ez ne történhessen meg, így órákig várakozik a kórházban. „Ezt csak egy dolog tehetné jobbá: ha több orvos lenne” – mondja a BBC-nek.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés az elmúlt 15 évben sokat javult a klinikákon, illetve az otthoni látogatások során nyújtott tanácsadás és kezelés miatt.

1990-ben még nyolc nőből egy életét vesztette a szülés következtében. 2013-ra ez az érték 15 nőből egyre csökkent, az Egyesült Királyságban ennek a kockázata azonban csupán 6900 az egyhez.

A harmincéves Hassant gyakran látni Mongó utcáin motorbiciklijén, ugyanis az ő feladata a víz szállítása. Két hónappal ezelőtt azonban betegnek, lázasnak kezdte érezni magát. Egyenesen a helyi klinikára ment, ahol maláriát diagnosztizáltak nála. Gyorsan megkezdték gyógyszeres kezelését, jelenleg pedig már a gyógyulás útján van. Felesége és kislánya miatt számára az a legfontosabb, hogy minél előbb visszamehessen dolgozni.

Az egészséges felnőttek, ha megfelelő kezelést kapnak, általában képesek túlélni a maláriát, ám a csecsemők már jóval nagyobb veszélyben vannak. Ez a betegség még mindig az egyik leggyakoribb halálozási ok az ötévesnél fiatalabb gyermekek körében. Az ENSZ ezt leginkább az ingyenes szúnyoghálók biztosításával próbálja megelőzni.

De nem csupán az említett problémák nehezítik meg a csádi lakosok életét: komoly fenyegetést jelentenek a Boko Haram nevű, szélsőséges iszlamista csoport által elkövetett mészárlások is.

Az öngyilkos merényletek következtében június elején Csád megtiltotta az embereknek, hogy a teljes arcukat fátyollal takarják – a kormány ugyanis úgy véli, hogy a Boko Haram terroristái ezzel álcázták magukat. Emellett az ország miniszterelnöke bejelentette: a biztonsági erők minden, teljes arc eltakarására alkalmas kendőt elégetnek a piacokon. A szélsőséges csoport nem kommentálta a támadást, de korábban azzal fenyegetőzött: megtámadja a térséget, amiért katonai támogatást nyújtottak Nigériának.

Csád hadserege fontos szerepet játszik a szélsőségek elleni hadműveletekben, amelyek révén a szomszédos Nigériában visszaszorították a terrorszervezetet.

A BBC World Service afrikai vezetője, Richard Hamilton úgy véli: a Boko Haram egyre gyakrabban alkalmaz női öngyilkos merénylőket, mivel ők nagyobb eséllyel tudnak nyilvános helyeken robbanószert használni anélkül, hogy észrevennék őket.

Milyen változásokra számíthatnak ezek az emberek a következő évtizedben? Aime Namululi, a mongói UNICEF egyik dolgozója szerint talán az oktatás marad a legnagyobb kihívás. A képzettebb tanároktól kezdve a több osztályig és iskolai felszerelésekig hosszú listája van a szükséges fejlesztésekről. „A kulturális hiedelmek, melyek egyáltalán nem kedveznek a lányok oktatásának, továbbra is közösségi és kormányzati szintű kihívásokat jelentenek” – magyarázta.

Ám Namululi szerint a helyzet egyre jobb lesz, és most, a millenniumi fejlesztési célok lejártával ő büszke az elért eredményekre. Úgy véli, az ingyenes gyógyszerek és szúnyoghálók, valamint a várandós nők számára biztosított szűrővizsgálatok hatásosnak bizonyultak. „Remélem, hogy tizenöt év múlva már egy gyermek sem hal meg olyan okok miatt, melyek megelőzhetők lennének” – tette hozzá.

A Magyar ENSZ Társaság honlapján megjelent információk alapján 2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig :