Tombol a hőség Nyugat-Európában

Szaharai léghullám a brit szigeteken is. Meg lehet-e tagadni a munkát a nagy kánikulában?

Még messze állunk a 2003-as nyár mutatóitól. Akkor többhetes rendkívüli hőség sújtotta Nyugat-Európát, és a megszokott halálozásnál hetvenezer fővel többet rögzítettek a statisztikák. Főleg idős, beteg emberek és keringési rendellenességgel küszködők voltak azok, akik nem bírták elviselni a hőséget. Abban az augusztusban vagy húszezer fővel többen haltak meg Franciaországban, mint a megszokott átlag. Csak az építőiparban legalább tucatnyian vesztették életüket, halálukat egyértelműen a kánikula számlájára írhatjuk. A hatóságok Európa-szerte tanultak az akkor elkövetett hibákból, most minden tömegtájékoztatási eszközön, éjjel-nappal figyelmeztetnek arra, hogy miként kell védekezni a rendkívüli meleg ellen.

A hét elején először Spanyolország és Portugália déli részét érte el a szaharai léghullám. A hét közepére a hőmérséklet mindenhol meghaladta a 40 Celsius-fokot, kedden az andalúziai Cordobában 44, Sevillában pedig 42 fokot mértek. A portugál és spanyol vidéken elrendelték a hőségriasztás legmagasabb fokát. Ám erre ez nem ritka, viszont a Pireneusokon túl, északabbra rendkívüli eseménynek számít az ilyen hőség. Dél- és Közép-Franciaországban is kihirdették a kánikulariadót, amelyet akkor alkalmaznak, ha három napig – éjjel és nappal – az átlaghőmérséklet rendkívül magas. Délen a hőmérséklet megközelítette a 40 fokot, Párizsban és az Alpok vidékén 35 fokot mértek. Még Svájcban, a völgyekben is ugyanilyen hőfokok uralkodtak. Nagy-Britannia sem kerülte el a kánikulát, London környékén, ahol szintén kihirdették a hőségriadót, a hét közepén 33–35 fokot rögzítettek, ahol szinte ismeretlen az ilyen magas hőmérséklet.

Az előrejelzések szerint csupán a hét végén számíthatnak bizonyos enyhülésre Nyugat-Európa lakosai, de utána újabb hőhullám érkezik. Számolni kell a tartós meleg egyéb következményeivel is. Szerdára virradóra Nyugat-Franciaországban egymillió ember maradt áram nélkül. A meghibásodást elhárították, de az illetékesek figyelmeztetnek, a légkondicionálók tömeges használata miatt bármikor megismétlődhet hasonló fennakadás. Spanyolországban és Portugáliában különösen az erdőtüzektől óvnak. Ilyen időben megemelkedhet a légszennyezettség is, ezért Párizs környékén csökkentették a maximális közlekedési sebességet, mégpedig az autóutakon 110 kilométer/órára, míg a mellékutakon 70 kilométer/órára. A vonatok is lassabban járnak, tekintettel arra, hogy a nagy melegben a sínek deformálódhatnak. A turistákat figyelmeztetik arra, hogy természetes folyók, patakok vizét ne használják hűsölésre, mert azok nem egy esetben fertőzők lehetnek. A városokban kézre esnek a szökőkutak, amelyeket minden tanács ellenére kicsik és nagyok máris birtokba vettek.

De mit csináljanak azok, akiket a munkájuk a szabadtérhez köt a tűző napon? Joguk van-e megtagadni a munkát ilyen hőségben? A francia munkatörvény könyve például nem ír elő olyan hőmérsékletet, amelyben tilos lenne dolgozni, viszont azt egyértelműen megfogalmazza: „a munkaadónak olyan körülményeket kell garantálnia, amely a munkavállalók fizikai és szellemi egészségét biztosítja”. Egy 2003-ban elbocsátott építőipari munkás, aki megtagadta, hogy kánikulában munkába álljon, hétéves pereskedés után találta meg igazát. Neki sikerült elfogadtatnia a bírósággal, hogy azon a bizonyos napon olyan meleg volt, hogy károsodott volna az egészsége, ha munkába áll.