Csempészek virágkora Kelet-Ukrajnában

Százmilliókat kaszálnak naponta a háború vámszedői. Bedrogozott idősekkel játsszák ki az ellenőrző pontokat.

Az immár mintegy másfél éve zajló háború Donbasz vidékén nem csupán harcedzett férfiakat, vakmerő, a legbonyolultabb feladatok elvégzésére is bátran vállalkozó amazonokat termelt ki magából, hanem az emberek egy új típusát, a csempészeket is. Ebben a régióban ugyanis korábban teljesen ismeretlen volt ez az „emberfajta”, állapítja meg az internetes Veszti Reporter folyóirat elemzője, hiszen a határok a Szovjetunió felbomlását, az egykori „testvérköztársaságok” elválását követően is csak jelképesek voltak, amelyeken keresztül az ott élők szabadon jártak-keltek, sokan például reggelente a másik oldalon levő munkahelyükre. A háború azonban szinte egyik pillanatról a másikra mindent felforgatott, megváltoztatott.

Kik földönfutókká, hazájukban is otthontalanokká váltak, kik pedig, elveszítve munkájukat, keresetüket, nyugdíjukat, a lét és nemlét peremére sodródtak, ugyanakkor nem kevesen szinte azonnal felismerték a háborúban rejlő üzleti lehetőséget is. Doneck és Luhanszk megye kettészakított, egyfelől az ukrán fegyveres erők, másfelől pedig az oroszbarát szeparatisták által ellenőrzött része között zajló illegális kereskedelem egynapi forgalmát a szakértők nemzeti valutában, hrivnyában számítva több száz millióra becsülik.

Vásárosnamény centrumában úgy kínálják a csempészcigarettát, mint máshol a paprikát, paradicsomot. Lengyel Zoltán, Munkács polgármestere is arról beszélt korábban, hogy a keleti szomszédunknál nagyüzemben gyártott illegális cigaretta a magyar határon szolgáló hatóságok részvételével jut át a határ innenső oldalára. Riport.

Az illegális kereskedelem ugyanis mára valóban nagyipari méreteket öltött. Az ütközőzónához közel eső települések egy-egy hatalmas raktárhelyiséggé alakultak át. Jönnek-mennek a teherautók, kamionok, autóbuszok, hozzák-viszik az árut, a különféle élelmiszereket, tisztítószereket, ruhaneműket, babaholmikat, gyógyszereket, építőanyagokat, sőt a házi kedvencek, a kutyák és macskák eledelét, de a legkeresettebb termékek közé tartozik a sör és vodka is. A szeparatisták által ellenőrzött övezetben ugyanis mindenből hiány van, jóllehet a vállalkozók, az úgynevezett nagymenők naponta egész kamionkonvojokat indítanak útnak. Azok egy része éjszakánként a zöldhatáron kíséreli meg az átjutást, annak ellenére, hogy az ottani földutakat is fegyveresek őrzik. Ám az esetek többségében ez sem jelent megoldhatatlan problémát, hiszen némi kenőpénz fejében közülük is sokan hajlandók arra, hogy szemérmesen félrefordítsák a fejüket.

De ugyanez történik egyes ukrán ellenőrző pontokon is, ahol egy-egy, sem engedéllyel, sem pedig menetlevéllel nem rendelkező kamion átengedéséért a vállalkozók akár 150 ezer hrivnyát is hajlandók fizetni, de a minimális összeg is 50 ezernél kezdődik. Számukra azonban még ez is jó befektetésnek számít, hiszen ők a megvesztegetésre szánt pénz akár ötszörösét is megkeresik. A kenőpénzek összegét egyébként mindig a szállított áru értéke szabja meg. Luhanszk megye korábbi vezetője, Hennagyij Moszkal, akit a munkácsi eseményeket követően az államfő ismételten Kárpátalja kormányzójává nevezett ki, nemrég arról beszélt, hogy egy-egy, az úgynevezett Luhanszki Népköztársaság önjelölt vezetőjének, Ihor Plotnickijnak és az ottani oligarcháknak szánt, minőségi italokkal és cigarettával megrakott kamion biztonságos célba juttatásáért a tulajdonosok 300-500 ezer hrivnyát is készek alkudozás nélkül leszámolni.

Új színt jelent a palettán azoknak a kisstílű szélhámosoknak a megjelenése, akik az idős embereket és a gyermekeket használják fel ügyleteik lebonyolításához. Módszerük – ahogy arról a Facebook közösségi portálon az egyik önkéntes, Roman Donik is beszámolt – fölöttébb egyszerű. Vélhetően altatóval vagy kábítószerrel alaposan elbódítják a nagymamát vagy a nagypapát, azt a látszatot keltve ezáltal az ellenőrző ponton, hogy súlyos, mielőbbi ellátást igénylő beteget szállítanak, amit természetesen megfelelő orvosi igazolással is bizonyítani tudnak. Így előttük azonnal felnyílnak a sorompók, nem kell órákig várakozniuk a sokszor több kilométeres sorokban, s naponta akár négy-öt fordulót is megtehetnek, visszafelé áruval megrakott gépkocsival. Az éhhalál határán vegetáló idős embereket, illetve csavargó, netán a háború miatt árván maradt gyermekeket ugyanis ma nemcsak a szeparatisták által ellenőrzött területeken, hanem bárhol Ukrajnában lehet találni.

Botorság lenne azonban azt hinni, hogy a háborús övezetben zajló csempészet, amelynek bevételei az államfő tanácsadója, Jurij Birjukov szerint a kábítószer-kereskedelem jövedelmezőségével vetekszik, az egyirányú utca forgalmához hasonlítható.

Tetyjana Csornovol parlamenti képviselő szerint például csak az utóbbi négy hónapban 12 ezer vagon szenet szállítottak ki illegális úton a megszállt területekről az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elnökhelyettesének, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc főosztálya vezetőjének, Jurij Artyuhovnak a védelme alatt.

Luhanszk megyében viszont a rendvédelmi szervek munkatársai egyetlen hét alatt három olyan föld alatti vezetékre bukkantak, amelyeken a különféle kőolajtermékeket pumpálták át Oroszországból az ukrán területen létesített tározókba, természetesen a milícia védőszárnyai alatt. A keleti végeken zajló csempészethez ugyanis – állítja a biztonsági szolgálat terrorellenes központjának vezetője, Vitalij Malikov – a hatalmas pénzeket kaszáló vállalkozókon, illetve a túlélésért harcoló lakosságon kívül mindenki más is hozzáteszi a magáét, beleértve a hadsereg, az önkéntes zászlóaljak és a rendvédelmi szervek tagjait és magas ragú tisztjeit s nem utolsósorban az állami hivatalnokokat. – Merő képtelenség, ám tény, s ettől válik a helyzet igazán abszurddá – ahogy Roman Donik írta –, hogy a csempészáruk célba jutását egyik részről az ukrán fegyveres erők, másik részről pedig azok a banditák biztosítják, akiket a háborús időszak törvényei szerint az előbbieknek meg kellene semmisíteniük.