Rakétabázisok Irán vagy Oroszország ellen

Az amerikai külügy ígéri: nem lehet csapásmérő fegyvert indítani Deveseluból és Redzikowóból.

Mint a lapunknak küldött válaszokból kiderül, az amerikai kormányzat úgy véli: az iráni rakétafenyegetés meglétét az is alátámasztja, hogy a nukleáris kérdésben született átfogó megállapodást érvénybe léptető biztonsági tanácsi határozat még nyolc éven át fenntartja az iráni rakétaprogrammal szembeni ENSZ-szankciókat. Rámutatnak: Iránnak van a legnagyobb ballisztikus rakétakészlete a Közel-Keleten, és Obama elnök is jelezte az Egyesült Államok elkötelezettségét, hogy védelmet nyújt szövetségeseinek az „Irán és nem állami csatlósai” jelentette fenyegetéssel szemben.

Bár kérdéseinket kizárólag a bilaterális alapon telepített amerikai rendszerekre vonatkozóan tettük fel, a válaszokban szóba hozták a NATO-t is. Álláspontjuk szerint a „földrajz és a fizika lehetetlenné teszi, hogy a NATO-rendszer orosz interkontinentális rakétákat lőjön le a romániai vagy lengyelországi NATO-bázisokról”. Ez a szóhasználat azért is különös, mert sem az új kelet-európai létesítmények, sem az európai vizeken hajózó, hasonló képességekkel rendelkező amerikai hadihajók nem állnak a szövetség műveleti alárendeltségében, csak az alá helyezhetők, ha szükséges.

A szóban forgó AEGIS Ashore létesítmények a hajófedélzeti AEGIS rendszerek szárazföldi telepítésű változatai. Az oroszokban az vált ki aggodalmat, hogy az amerikai rombolók és cirkálók fegyverrendszerei többfeladatúak, azaz nemcsak ellenrakétákat, hanem légvédelmi rakétákat és csapásmérő robotrepülőgépeket is képesek bevetni. Azt Washington korábban nem tette egyértelművé, hogy ez utóbbi képességeket törlik-e a szárazföldi rendszerek esetében. Arra a kérdésünkre, hogy a Deveseluba és Redzikowóba épített AEGIS Ashore rendszerek hajófedélzeti társaikhoz hasonlóan képesek lesznek-e Tomahawk csapásmérő robotrepülőgépek indítására, azt a választ kaptuk, hogy az Egyesült Államok és létesítményei teljes mértékben megfelelnek a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről kötött 1987-es szovjet-amerikai INF-szerződés előírásainak.

A szükséges szoftver, tűzvezető hardver, illetve más berendezések és infrastruktúra hiányában képtelenek Tomahawkok indítására. A rendszerek – írják – csak az SM–3-as ellenrakéták indítására alkalmasak, ami nem ütközik az INF-szerződésbe. Arra a kérdésünkre közvetlenül nem kaptunk választ, hogy a légvédelmi (tehát elsősorban repülőgépek elleni) SM–2-es és SM–6-os rakéták indítására alkalmasak lesznek-e a romániai és lengyelországi rakétabázisok. Az „Irán vagy Oroszország ellen kell?” vita eldöntéséhez márpedig ezt sem ártana tisztázni.