Tanuló kiképzők

Miközben ismét kiújultak a harcok keleten, már hónapok óta amerikai katonák tartózkodnak Ukrajnában, hogy kiképezzék ukrán bajtársaikat.

Az amerikaiak által tanított ukránok harmada harcolt Donbaszban, s míg az amerikaiak nem voltak soha orosz tüzérségi tűzben, az intenzív orosz elektronikai hadviselés célkeresztjében, növendékeik igen – nyilatkozta Ben Hodges, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők parancsnoka. A defensenews.com portál szerint elismerte, hogy az amerikaiak tanulnak az ukránoktól ezen a téren, azaz hogy miként képesek az oroszok lehallgatni és zavarni ellenfeleiket az elektromágneses spektrumban. Hodges volt az, aki korábban az oroszok elektronikai hadviselési képességeit kertelés nélkül „könnyfakasztó” jelzővel látta el.

Az ukrajnai eseményeket figyelő szakértők rámutatnak: a donbaszi felkelőknek nyújtott orosz támogatás kiemelkedően hatékonynak bizonyult ezen a területen. Az ukránok kommunikációs csatornáit, rádióhálóit, GPS-navigációját, drónjaik irányítását és videólesugárzását sokszor sikerült megbénítania a harctéren diszkréten meghúzódó „antennás kocsiknak”.

A BBC tavasszal közölt egy riportot kisméretű felderítő drónokat röptető ukrán katonákról: miután gépük felszállt és elindult, hogy lencsevégre kapja az ellenséget, egyszer csak megszakadt vele a kapcsolat. Nem kizárt, hogy az oroszok bántak el vele. Nem sok jót ígér az sem, hogy az amerikaiaktól kapott AN/TPQ-48-as tüzérségi felderítő radarok (a lövedékek röppályáját követve megtudható, honnan lőtték ki azokat) néhány példánya már a donbasziak zsákmányává lett.

Bár az ukrán hadsereg NATO-reformjai igencsak megkurtították képességeiket ezen a téren is, egy jelentős előnyt mégis élveznek az oroszok vonatkozásában a nyugatiakhoz képest. A közös szovjet rendszer, gondolkodás ugyanis a mai napig tetten érhető úgy az alkalmazott technika, mint az eljárások tekintetében. Nemcsak tanácstalanul voltak kénytelenek elszenvedni hátrányaikat a Donbaszban, hanem képesek negatív tapasztaltaikat interpretálni is új szövetségeseik számára.

A kérdés mellesleg az amerikai és más nyugati haderők egy jelentős problémájára mutat rá. Nevezetesen arra, hogy a hegyi, sivatagi felkelőkkel és törzsekkel, terroristákkal folytatott aszimmetrikus háborúk másfél évtizede alatt elfelejtették, hogy kell helyt állni egy kifinomult, technológiai paritásban lévő ellenféllel szemben.

Nem véletlen, hogy az amerikai szaklapnak az ukrán védelmi minisztérium egyik reformokkal foglalkozó tanácsadója úgy fogalmazott: „a háború jövője Ukrajnában van, és a mi tapasztalataink nagyon fontosak az amerikaiaknak azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz a háború ebben a században és a következőben”.