Riválisai össztüzet zúdítottak Trumpra

Az éllovas az esetek többségében hárítani tudott.

A legtisztább, nagy tapsot kiváltó találatot talán Carly Fiorina, a Hewlett-Packard volt vezérigazgatója vitte be a milliárdos üzletembernek. A vitát közvetítő CNN műsorvezetőjétől Fiorina lehetőséget kapott arra, hogy válaszoljon az éllovasnak, aki korábban az arcát becsmérelte, majd később azt állította, hogy nem a kinézetére, hanem jellemére vonatkozott a bírálat.

„Azt hiszem, a nők az egész országban nagyon világosan hallották, hogy Trump úr mit mondott” – jelentette ki tömören Fiorina, akit a szervezők az első vita alkalmából felmutatott remek teljesítménye nyomán emeltek be a legnagyobb támogatottságú 11 jelölt főműsoridős vitájába.

A négy sereghajtó aspiráns külön műsorban, de ugyancsak a kaliforniai Simi Valleyben található Ronald Reagan Elnöki Könyvtárban vitatkozott délután.

„Gyönyörű arca van, ő egy gyönyörű nő” – mondta Trump egyetlen vetélytársnőjéről a közönség derűje közepette.

A későbbiekben a milliárdos azzal vágott vissza, hogy kijelentette: Fiorinát – aki azt a stratégiai üzenetet igyekezett sugallni, hogy Amerika felemeléshez olyan vezetőre van szükség, aki kihívást intéz a status quóhoz és megváltoztatja a rendszert – egyetlen cégében sem alkalmazná.

Az év elején még favoritnak tekintett, de a közvélemény-kutatások szerint a harmadik helyre – Ben Carson volt gyermekidegsebész mögé – visszacsúszott Jeb Bush a háromórás vita során azt igyekezett bebizonyítani, nem „energiaszegény”, miként azt Trump állította róla, és igyekezett kidomborítani, hogy hatékony és konzervatív kormányzója volt Floridának.

Többször szópárbajba keveredett a valóságshow-szereplésekhez szokott ingatlanmágnással, és ezúttal sikerült visszavernie Trumpnak azt a kijelentését, amely szerint Barack Obama a bátyja csapnivaló kormányzásának köszönhetően került hatalomra. A közönség nagy tetszésnyilvánítása közepette azt hangoztatta, hogy George W. Bush idején biztonságosabb volt az ország,  mint most.

A volt floridai kormányzó ugyanakkor eredménytelenül próbálkozott azzal, hogy bocsánatkérésre kényszerítse Donald Trumpot, aki korábban azt állította róla, hogy bevándorlási ügyekben azért olyan „puha”, mert mexikói származású a felesége.

Abban az összes jelölt egyetértett, hogy az Egyesült Államoknak vezetnie kell a világot, s hogy a gazdaságnak gyorsabban kellene növekednie (Bush konkrétan a GDP 4 százalékos bővülését ígérte).

A népszerűségi lista második helyén álló Carson a logika és a megoldások embereként pozicionálta magát, és egyebek között meggyőzően cáfolta Trumpnak azt az állítását, hogy összefüggés lenne az autizmus és a csecsemő-védőoltások között. Chris Christie New Jersey-i kormányzó több alkalommal zökkentette ki menetéből az aspiránsok torzsalkodását, hogy a párbeszédnek nem a pódiumon állókról, hanem a középosztálybeli nézőkről kellene szólnia, akiket Obama és Hillary Clinton, a demokraták jelenleg legvalószínűbbnek tűnő elnökjelöltje cserbenhagyott.

Marco Rubio floridai szenátor a bevándorlásügyi problémákban a külpolitikában való jártasságával emelkedett ki a mezőnyből, rámutatva, hogy a leendő elnöknek – Trumppal ellentétben – már a hivatali ideje első napjától kezdve készen kell állnia a biztonsági kihívások kezelésére. Kollégája, a felsőházban Texast képviselő Ted Cruz volt az, aki a leghatározottabb ígéretet tette az iráni nukleáris program korlátozásáról kötött megállapodás „cafatokra tépésére”.

Kitartott azon álláspontja mellett is, hogy a művi vetéléseket is elvégző, szervkereskedelemmel gyanúsított Planned Parenthood nonprofit egészségügyi szervezet állami finanszírozásának megvonása ügyében érdemes lenne ismét költségvetési patthelyzetet teremteni az országban.

Mike Huckabee volt arkansas-i kormányzó, aki egyebek között a szövetségi adóhatóság (IRS) felszámolását és az abortusz betiltását ígérte, azt hangoztatta, hogy a Teheránnal és a szélsőséges iszlamizmussal való szembenállás „a nyugati civilizáció túlélésről szól”. John Kasich, Ohio állam jelenlegi első embere azzal büszkélkedett el, hogy mind az üzletben, mind a kormányzásban pénzügyi sikereket ért el, és hangsúlyozta az amerikaiak pártokon túlmutató összefogásának és a szövetségesekkel való szorosabb együttműködés fontosságát.

Scott Walker wisconsini kormányzó egyebek között az hangoztatta, hogy a minimálbérek emelése munkahelyek pusztulását eredményezheti, Rand Paul kentuckyi szenátor pedig – akit Trump szerint nem is kellett volna meghívni a fővitára – a nemzetközi párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet, és óvott a külföldi beavatkozásoktól.

Az est egyik legderűsebb mozzanata volt, hogy Trump a Szerény fedőnevet választotta, amikor megkérdezték tőle, hogy megválasztása esetén hogyan emlegesse őt az elnökök biztonságáért felelős szolgálat, a Secret Service.

A délutáni vitában Bobby Jindal, Lindsey Graham, Rick Santorum és George Pataki vett részt.