A kulcsszó: geopolitika. Az már jó ideje köztudott, hogy a világgazdaság súlypontja Délkelet-, illetve Kelet-Ázsiára tevődött át, s Kína növekvő gazdasági előnye sem hagyta hidegen az amerikai stratégákat. Nem véletlen, hogy olyan egyezmény született, amelyből éppen a legjelentősebb ázsiai gazdasági szereplő maradt ki. Ahogy Barack Obama elnök fogalmazott, Washington nem engedheti, hogy Kína írja az új világgazdasági rend szabályait – továbbra is Amerikának kell fognia a tollat.
A TPP tehát arról (is) szól, hogyan erősítse meg az Egyesült Államok az utóbbi időben kissé megkopott világgazdasági vezető szerepét, milyen, számára előnyös standardok felállításával szabjon új irányt a fejlődésnek. A TPP ugyanis olyan új típusú egyezmény, amely minden korábbinál szélesebb spektrumot érint. A hagyományos területeken túl munkaügyi és környezetvédelmi előírásokat, a szellemi tulajdon védelmét, az e-kereskedelmet és az adatvédelem egyes területeit is szabályozza.
Amellett, hogy a világ legdinamikusabban fejlődő régiójában az Egyesült Államok több mint tizennyolcezer adó- és egyéb kereskedelmi akadályt bontott le az amerikai exportőrök helyzetbe hozása érdekében, szakemberek hangsúlyozzák, a délkelet-ázsiai régió is sokat profitál a megegyezésből. Példaként elsősorban Vietnamot említik, ahol a TPP révén most először nyílik lehetőség független szakszervezetek alapítására, de nem elhanyagolható a térség munkaügyi normáit ismerve, hogy betiltják a kényszermunkát, bevezetik a minimálbért, valamint kötelezővé teszik az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) munkajogi normáit.
A két nagy vesztes Kína és az EU. Uniós kereskedelmi diplomatákat kérdeztünk, miként reagál Európa az új helyzetre. Az eurokraták egyetértettek abban, az EU-nak fel kell vennie a kesztyűt és azon lenni, hogy kétoldalú kereskedelmi egyezményekkel minél előnyösebb megállapodásokat kössünk a TPP-tagállamokkal. Mint mondták, ez folyamatban van, kereskedelmi egyezményről tárgyalnak Japánnal, idén augusztusban zárták le a megbeszéléseket a 90 milliós piacot jelentő Vietnammal, három évvel korábban Szingapúrral, és hamarosan indulnak a tárgyalások a Fülöp-szigetekkel. Azt azonban vélhetően Brüsszel is érzi, hogy mindez nem elég.
A kereskedelmi biztos, Cecília Malmström a minap hirdette meg az úgynevezett új kereskedelempolitikai stratégiát, amely valószínűleg a TPP-re reagálva, az abban részt vevő tagállamokkal kívánja erősíteni a kereskedelmi kapcsolatokat. A TPP-vel szemben azonban ezeknek az elkülönült egyezményeknek gyakran emlegetett hátrányuk, hogy nem alkotnak egységes rendszert, nem egy átfogó, koherens délkelet-ázsiai kereskedelmi koncepció alapján születnek, így az európai cégek rendszerint ezek előírásai között lavírozva próbálják a legelőnyösebb pozíciót megszerezni. Könnyű belátni, hogy a jövőben az európai exportőrök jelentős versenyhátrányba kerülnek a térségben az amerikai, vagy akár ausztrál, japán cégekkel szemben.
S ha már kereskedelmi egyezményekről beszélünk, felvetődik a kérdés, hogyan befolyásolja a most lezárt TPP-tárgyalás az EU és az Egyesült Államok között formálódó szabad kereskedelmi egyezmény, a TTIP tárgyalási folyamatát. Cecilia Malmström azt reméli, a TPP lezárása után az Egyesült Államok még jobban az európai színtérre tud koncentrálni, ám a kereskedelmi szakdiplomaták e téren is óvatosságra intenek. A jelenlegi uniós belpolitikai folyamatok ugyanis nem erősítik a bizalmat az amerikai partnerekben: a fokozódó EU- és TTIP-ellenesség, a tagállamok közti széthúzás, a Volkswagen-botrány megtépázták az unió hitelességét, TTIP iránti elkötelezettségét.
Szakértők szerint látni kell, Ázsiával szemben az EU már nem a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térsége, így kevésbé vonzó célpont. Ráadásul közeleg az amerikai elnökválasztás időpontja, így az Obama-adminisztráció is egyre inkább erre koncentrál. A két nagy kimaradó, Kína és az EU nagy esélye az lehet, ha ebben a geopolitikai helyzetben egymásra talál és a fokozatos közeledés politikájára szavaz. Ennek egyik kiváló terepe lehet a formálódó új selyemút terve.
