A kereskedelmi biztos, Cecília Malmström a minap hirdette meg az úgynevezett új kereskedelempolitikai stratégiát, amely valószínűleg a TPP-re reagálva, az abban részt vevő tagállamokkal kívánja erősíteni a kereskedelmi kapcsolatokat. A TPP-vel szemben azonban ezeknek az elkülönült egyezményeknek gyakran emlegetett hátrányuk, hogy nem alkotnak egységes rendszert, nem egy átfogó, koherens délkelet-ázsiai kereskedelmi koncepció alapján születnek, így az európai cégek rendszerint ezek előírásai között lavírozva próbálják a legelőnyösebb pozíciót megszerezni. Könnyű belátni, hogy a jövőben az európai exportőrök jelentős versenyhátrányba kerülnek a térségben az amerikai, vagy akár ausztrál, japán cégekkel szemben.
S ha már kereskedelmi egyezményekről beszélünk, felvetődik a kérdés, hogyan befolyásolja a most lezárt TPP-tárgyalás az EU és az Egyesült Államok között formálódó szabad kereskedelmi egyezmény, a TTIP tárgyalási folyamatát. Cecilia Malmström azt reméli, a TPP lezárása után az Egyesült Államok még jobban az európai színtérre tud koncentrálni, ám a kereskedelmi szakdiplomaták e téren is óvatosságra intenek. A jelenlegi uniós belpolitikai folyamatok ugyanis nem erősítik a bizalmat az amerikai partnerekben: a fokozódó EU- és TTIP-ellenesség, a tagállamok közti széthúzás, a Volkswagen-botrány megtépázták az unió hitelességét, TTIP iránti elkötelezettségét.
Szakértők szerint látni kell, Ázsiával szemben az EU már nem a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térsége, így kevésbé vonzó célpont. Ráadásul közeleg az amerikai elnökválasztás időpontja, így az Obama-adminisztráció is egyre inkább erre koncentrál. A két nagy kimaradó, Kína és az EU nagy esélye az lehet, ha ebben a geopolitikai helyzetben egymásra talál és a fokozatos közeledés politikájára szavaz. Ennek egyik kiváló terepe lehet a formálódó új selyemút terve.
