„Harmadik világháború” Szíriában?

Számtalan frakció harcol egymással, változnak a koalíciók, nyílt és többoldalú a nagyhatalmi intervenció.

Négy és fél évvel a zavargások és az azok ellen bevetett karhatalmi erőszak kezdete után Szíria a kívülről tüzelt polgárháborús konfliktus olyan fázisába jutott, amely az egykori állam helyreállíthatóságát eredeti határain belül teljes mértékben irreális célkitűzéssé teszi. A kezdetben – az úgynevezett „arab tavasz” más színtereihez hasonlóan – a politikai berendezkedés elleni lázadásként jellemzett események rövid úton egy sokkal súlyosabb konfliktussá terebélyesedtek: a külföldi részvétel miatt mindenekelőtt stratégiai, geopolitikai összecsapássá alakultak át, amelyek képlékeny törésvonalai ugyanakkor történelmi, etnikai-vallási szembenállásokat is tükröznek. Az állásait foggal-körömmel, eszközökben nem válogatva védő rezsim – amelynek rendíthetetlen bázisát az elnök, Bassár al-Aszad származása miatt a síita alavita kisebbség jelenti – sokáig egy országos kiterjedésű, de teljesen szétaprózott fegyveres lázadással nézett szembe. Ennek résztvevői azonban az idő előrehaladtával, elsősorban a harctéri fejlemények, a specifikus külföldi támogatások és azok feltételeinek hatására karakteresebb, elsősorban szunnita iszlamista dominanciájú, bár még mindig képlékeny csoportokba tömörültek. Szintén megjelent – több frakcióra szakadva ugyan – a kurd harci erő is, miközben a Libanon-közeli területeken a rezsimnek kulcsfontosságú segítséget nyújtott a síita Hezbollah is. Az sem mellékes, hogy a teljesen porózus sivatagi határ miatt, az amerikai megszállás után erőtlen állapotban hátrahagyott Irakban folytatódó konfliktus gyorsan „összefonódott” a szíriaival. Ennek a folyamatnak lett a leglátványosabb jelensége tavaly az Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű iszlamista szervezet felemelkedése, elképesztő iraki, majd szíriai katonai sikerei, területfoglalásai, majd a szimbolikus gesztus, hogy az elfoglalt területeken kikiáltották az úgynevezett Iszlám Államot. Ez a fejlemény vezetett az addig javarészt rejtett, nyugati és térségi szunnita beavatkozás nyílttá válásához: 2014 augusztusának elején elkezdődtek az Iszlám Állam elleni légicsapások Irakban, majd ezeket szeptember végén kiterjesztették Szíriára is.Mivel az információs hadviselés alapvető kelléke a szíriai (iraki) háborúnak is, nehéz pontos képet alkotni a harcokról, amelyek nemcsak a kormányerők (milíciákat is beleszámolva több mint 200 ezer fő) és a lázadók, hanem a lázadók különböző csoportjai között is zajlanak. Sőt nemcsak a „mérsékeltnek” nevezett erők, például a Szabad Szíriai Hadsereg (SZSZH) koalíciója (körülbelül 40 ezer fő) és az iszlamisták között, hanem a szélsőségesek között is. Ennek legismertebb megnyilvánulása az Iszlám Állam (80 ezer fő), és az al-Kaidával asszociált an-Nuszra Front (15 ezer fő) közötti szembenállás. Tovább bonyolítja a képet, hogy az aktuális helyzet függvényében, hosszabb-rövidebb ideig úgymond műveleti koalíciók szövődnek: nyáron egy ilyen, SZSZH-frakciók és iszlamisták által alkotott „hódító hadsereg” ért el Aszadék ellen Idlib tartományban jelentős hadisikereket.A nehezen, legfeljebb egy-egy időponthoz köthetően meghatározható helyi erők mellett természetesen szót kell ejteni a nyílt külföldi katonai beavatkozásról is, amely hivatalosan kizárólag légierők útján valósul meg. Az amerikaiak vezette Iszlám Állam elleni koalíció több tagja, így Ausztrália, Nagy-Britannia, Franciaország, Törökország, valamint az Perzsa-öböl menti arabok gépei bombáznak Szíriában is az Inherent Resolve hadművelet keretében: eddig mindent egybevéve több mint ötvenezer bevetést repültek a rendelkezésre bocsátott néhány száz repülőgéppel. Bár a célpontként megjelent Iszlám Állam Irakban valóban szenvedett el területi veszteségeket, Szíriában láthatóan nem befolyásolták a légicsapások: egyebek között Palmüra elfoglalása is ezt igazolta. Erre az Amerika vezette műveletre jött rá csütörtöktől az oroszok intervenciója, amelyhez 34 gépük áll rendelkezésre Latakia repülőterén. A hivatalos porhintést félretéve ők mindenkit támadnak, aki a damaszkuszi rezsim erőit támadja, minimális céljuk megmaradt területeik megőrzésének elősegítése, illetve offenzívák támogatása ott, ahol földrajzi és egyéb tényezők miatt csak így lehet a jövőbeli védhetőséget, jobb tárgyalási pozíciót biztosítani. Bár nem erősítették meg, de néhány napja szóba került Kína esetleges részvétele is.Bár tűnhet retorikai túlzásnak, helyi szinten mindenképpen találó az a többek által a szíriai konfliktusra használt fordulat, miszerint ott voltaképpen már „a harmadik világháború” zajlik.A 193 ENSZ-tagállamból már legalább 75 támogatta azt a francia javaslatot, hogy a szervezet Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja ne vétózhasson olyan kérdésekben, amikor valahol tömegmészárlás vagy népirtás történik. Sajtóértesülések szerint az ötösből – Franciaország, Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia és Kína – eddig a franciákon kívül a többiek nem támogatták a felvetést, bár a britek és az amerikaiak mutattak rá némi hajlandóságot. A franciák szerint – akik maguk is elöl járva már alkalmazzák ezt a gyakorlatot – a lépésre azért van szükség, mert a jog nem egy kiváltság és politikai eszköz, hanem felelősség. Az ötlet mögött alighanem a szíriai események is állnak, hiszen a BT-ben korábban Oroszország és Kína többször is leszavazta a lehetséges esetleges szankciókat és beavatkozást. (MN)