Brüsszelben egyúttal megtudtuk azt is, hogy az említett, néhány nap alatt telepíthető VJTF-hez Magyarország először a 2017-es váltás idején fog hozzájárulni, előreláthatólag egy századnyi erővel.
Míg hivatalosan, névvel vállalt nyilatkozataikban a NATO illetékesei elzárkóznak attól, hogy hidegháborús jelzővel illessék az ukrajnai válság tavalyi kitörése óta kialakult viszonyrendszert Oroszországgal, háttértájékoztatóikban rendszeresen a hidegháború a viszonyítási alap, még ha fel is hívják a hallgatóság figyelmét a különbségekre. Például arra, hogy Európát ma nem fenyegeti „egzisztenciális veszély”, s Oroszország nem rendelkezik olyan páncélos erőkkel, melyek képesek lennének egy, az Atlanti-óceán partját célba vevő offenzívára. A szóhasználat jogosságán ugyanakkor mégiscsak el lehet gondolkodni, amikor a tájékoztatást adó, ötven év feletti veterán szakemberek nem tudják – vagy nem is akarják – palástolni izgalmukat a fiatalkorukat idéző katonapolitikai helyzet kapcsán, amelyben ismét a régi ellenséggel kell szembenézniük.
A napokban azonban nemcsak az ukrajnai válság nyomán Oroszországgal szemben kialakult új hidegháborús viszonyrendszer és annak katonai aspektusai foglalkoztatják a NATO-t. Tapinthatóan feszültté teszik a légkört a brüsszeli főhadiszálláson az afganisztáni fejlemények is. Kunduz tartományi székhely tálib elfoglalása az amerikaiak vezette intervenció kezdete után tizennégy évvel hatalmas presztízsbeli veszteség a szövetség számára. Hasonlóképpen súlyos csapás, és ennek megfelelően kommunikációs kármentési feladat tárgya az Orvosok Határok Nélkül kunduzi kórházának szétlövése, huszonkét orvos és beteg amerikai repülőgép általi megölése, amely sokak szerint felveti a háborús bűnelkövetés gyanúját is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!