Robin Niblett szerint az EU-kormányoknak ugyanakkor meg kell kétszerezniük erőfeszítéseiket a szíriai és az iraki konfliktus megoldására. Ehhez a katonai erő és a diplomácia „intelligensebb kombinációjára” lesz szükség.
Az EU-tagországok kormányai nem vettek tudomást azokról a már három éve elhangzott figyelmeztetésekről, hogy rengeteg veszéllyel járhat, ha hagyják a szíriai válságot kibontakozni. Ma már viszont egyszerre kellene elérni – Szíria mellett – Líbia, Jemen, valamint a térség és a Szahel-övezet más ingatag országainak stabilizálását – hangsúlyozza a Chatham House vezetője.
Robin Niblett szerint a párizsi merénylet elborzasztó módon igazolta, hogy Európának – tekintettel földrajzi helyzetére – nincs más választása, mint e válságövezetek tevőleges stabilizálása.
A Királyi Külügyi Intézet igazgatója hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ez most sokkal nehezebb feladat, mint a 2001. szeptember 11-ei egyesült államokbeli merényletek utáni nemzetközi összefogás megteremtése volt.
Akkoriban széles körű politikai és köztámogatottsága volt Londonban, Washingtonban és Párizsban annak, hogy a terrorizmus elleni harcot Afganisztánban, az al-Kaida terrorhálózat saját bázisországában kell megvívni.
Azóta azonban megtörtént az iraki beavatkozás is, amelynek következményei fájdalmas módon mutatták meg a katonai intervenció kockázatait és az általa elérhető célok korlátozottságát. A párizsi merényletekre adandó francia és szélesebb európai reakciók ebben a „posztiraki” hangulati környezetben formálódnak, és nyilván elhangzanak majd olyan érvek, hogy a katonai beavatkozás fokozásának nem csupán csekély a hatékonysága, de további terrortámadásokhoz vezethet az európai országokban.
Az Iszlám Állam nevű dzsihadista terrorszervezetnek sokkal több potenciális támogatója van Európában, mint az al-Kaidának, amely kis létszámú – bár pusztító támadások kitervelésére és végrehajtására ugyancsak képes – terroristasejtekkel dolgozott.
Ez a tényező is erősíti a katonai beavatkozások kiszélesítéséből eredő potenciális kockázatokat.
