Ezért nem indul migránshadsereg harcba Szíriáért

Működhet-e az új lengyel külügyér ötlete? És miért nem?

Kaiser hozzátette: olyan állam, hogy Szíria, csak az európai térképeken létezik – van alavita terület, van szunnita terület, van kurd terület, ott vannak a keresztények és a jeziditák meg a drúzok, de senki nem vallja magát „szírnek”. Nincs igazi, modern értelemben vett nemzettudatuk, amelyhez a kisebbségek is elfogadóan viszonyulnának, ennél jóval fontosabbak a vallási-etnikai szempontok – húzta alá. A migránsok egy-egy része a saját szűkebb pátriájáért még csak-csak fegyvert fogna, de a feszültségek miatt egyenesen tragikus következményekkel járna síita csapatokat szunnita területre küldeni, vagy kurdokat a síiták által dominált országrészekre. Egymás vérét ontanák a terroristáké helyett – vonta le a következtetést.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense részletekbe csak ezután ment bele: például, hogy a migránsok alig 30-40 százaléka szír (még ha a Merkel-meghívó óta mindenki akként is regisztrál, és még a szubszaharai afrikaiak is megpróbálják eladni magukat szírnek) – egy ilyen embert pedig nyilván nem tudunk visszaküldeni, hogy harcoljon Szíriáért. Ráadásul hol kapnának fegyvert, kiképzést? Európában? Törökországban? Ki menne bele, hogy a területén ezrével gyakorlatozzanak – éles fegyverzettel – ezek a kétséges hátterű emberek?

Aztán még ott lenne a megbízhatóság kérdése is. Afganisztánban is próbálkoztak azzal a NATO-csapatok, hogy kiképezték a helyieket, de azok a tréning utolsó napjaiban fegyverrel a kézben megszöktek és átálltak a terroristák oldalára, sőt olyan is volt, hogy még a kiképzőt is lelőtték.

„Így is az a probléma Irak és Szíria térségével, hogy túl sok ember rohangál fegyverrel a kezében”

– tette hozzá ironikusan Kaiser. Arra meg, hogy minden egyes embert leellenőrizzenek, hogy őszinte szándékkal jött-e, nincs-e kapcsolatban valamely terrorcsoporttal, egyszerűen nincs kapacitás.

Néhány ezer migránsokból kiképzett közlegényt talán még át is lehet dobni a határon, de honnan lennének tisztjeik, tiszthelyetteseik, akik vezetnék őket, megfelelő szakképzettségű állomány, amely kezelné a nehézfegyvereket? Európaiak? Vagy a több arab etnikummal szintén ellenséges törökök? – sorolta a szakértő. Ráadásul az sem igaz, hogy ezzel elkerülhető lenne a nyugati befolyás látszata, mert markáns nyugati segítség nélkül – értve ezalatt a légierőt, a hírszerzést, a technológiát, a fegyvereket – eleve halálra ítélnénk a migránshadsereget. Még az élelem elosztását sem lehet helyi erőkre bízni, mert a tapasztalat szerint részben elsikkasztják vagy ellopják azt. Így viszont mindenhol ott lesznek a nyugatiak, és ugrik az „önfelszabadítás” reklámfogása – mutatott rá.

Persze ha megfelelő fizetést kínálunk a migránsoknak, akkor össze lehet hozni valamiféle zsoldos haderőt. Ennek motivációja, hűsége és fegyelme is kétséges, így még ha megvalósítható is a dolog, semmiképpen sem érné meg – hangsúlyozta Kaiser.

„Ehelyett a meglévő, már harcban bizonyított, az Iszlám Állammal szemben ellenérdekelt csoportokat sokkal egyszerűbb támogatni.”

Az amerikaiak például most pont a kurdok segítségével indítottak egy egészen sikeres offenzívát. Inkább ez a jövő, mint az utópia egy afféle második Disznó-öbölbeli partraszállásról – mondta Kaiser.

Persze sok múlik a kiválasztáson is, hogy ki legyen a megtámogatott szerencsés: az oroszok, Irán és a Hezbollah a véreskezű Bassár el-Aszad szír elnök mellett törnek lándzsát, Amerika és a Nyugat kedvencei a „szintén nem angyalokból álló” Szabad Szíriai Hadsereg, az Iszlám Államot pedig senki sem kedveli, de Törökország és az öbölállamok fű alatt mégis támogatják.