„Aki ide született, és él is kiváltságaival, az ne tetszelegjen vesztes szerepkörben” – írta október végi publicisztikájában Lakner Dávid.
Houellebecq szerint a nyilvánvaló következtetés kegyetlen: az egymást követő francia kormányok az elmúlt 10 (20?, 30?) évben „szánalmasan, szisztematikusan, helytelenül” megbuktak alapvető küldetésük teljesítésében, ami a felelősségük alá tartozó lakosság védelme lett volna.
Az író véleménye az, hogy a francia lakosság nem bukott meg. Ugyanakkor rámutatott: nem világos, hogy lakosság mit gondol, mert az egymást követő kormányok nagy gondot fordítottak arra, hogy ne tartsanak népszavazást. Egy kivétel volt: a 2005-ben a tervezett európai alkotmányról megtartott referendum, amelynek eredményét azonban azután szerinte nem vették figyelembe.
„Michel Houellebecq Behódolás című regényéből kiolvasható ellentét a keresztény és a szekuláris Európa gondolkodása között valóban fennáll. Behódolás helyett azonban a két fél híveinek meg kell találniuk a közös alapot” – írta májusi véleménycikkében Pápay György.
Houellebecq szerint a megengedett közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy a francia lakosság megbízik a rendőrségben és a hadseregben és szolidáris velük. Kitért arra, hogy a francia lakosság sohasem tekintett gyanakvás nélkül „a külföldi katonai kalandokra”, amelyekhez a kormányai jónak látták csatlakozni.
„Sokkal több példát lehetne felsorolni a lakosság és az azok közötti, most már szakadéknyi résre, akiknek képviselnie kellene őt. A lejáratottság, amely az összes politikai pártra igaz, ma már nem csak nagy, de jogos is. És számomra úgy tűnik, tényleg úgy tűnik, hogy az egyetlen megoldás, amely még elérhető számunkra, most az, hogy óvatosan elmozduljunk a valódi demokrácia egyetlen formája, úgy értem, a közvetlen demokrácia felé”
– írta a szerző.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!