A strasbourgi bírói testület közleménye szerint az ügy előzménye, hogy az 56 éves Nagy Bélánét 2001-ben 67 százalékosan rokkantnak nyilvánították, de 2010-ben a vonatkozó jogszabály változása miatt elvesztette jogosultságát, hogy rokkantnyugdíjat kapjon. 2012-ben, mikor az Országgyűlés újabb szabályokat fogadott el, újra folyamodott rokkantnyugdíjért, amelyet viszont azért nem kapott meg, mert nem felelt meg az új törvény előírásainak, nem fizetett kellően hosszú ideig társadalombiztosítási hozzájárulást.
Nagy Béláné az Emberi Jogok Európai Egyezményének magántulajdont védő passzusaira hivatkozott, s arra panaszkodott, hogy a törvényi változás megfosztotta megélhetésétől, holott egészségi állapota nem változott azóta, hogy rokkanttá nyilvánították.
Első fokon, februárban a strasbourgi bírák szoros szavazással, 4:3 arányban igazat adtak Nagynénak. Úgy ítélték meg, hogy a panaszost megfosztották rokkantnyugdíjától, holott az ésszerű és arányos csökkentés jobb megoldás lett volna. Rokkantnyugdíjának elvesztése az elsőfokú ítélet szerint drasztikus és előre nem látható változás volt Nagyné jogállásában, ami miatt túlzott és aránytalanul nagy személyes terhet kellett elviselnie.
Februárban a bíróság első fokon 10 ezer euró (mintegy hárommillió forint) kártérítést ítélt meg a baktalórántházi asszonynak. A magyar kormány azonban fellebbezett a döntés ellen, amit a törvényszék el is fogadott, és így került az ügy a Nagykamara elé. Egyelőre nem tudni, hogy az Európa Tanács által létrehozott bírói testület a meghallgatás nyomán mikor fog határozni az ügyben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!