Tényleg áttör a szélsőjobb Franciaországban?

Valamivel kevesebb mint háromszor annyi szavazatot szereztek, mint a legutóbbi regionális voksoláson.

Marine Le Pen néppártosodni igyekvő politikai alakulata jelenlegi állás szerint – kifejezetten magas, 50 százalékos részvétel mellett – a szavazatok mintegy 30 százalékát zsebelte be, az átalakított, illetve összevont 13 anyaországi és tengerentúli régió közül hatban szerezték meg az első helyet. A pártelnök Marine Le Pen az eredményt természetesen „csodálatosnak” nevezte, és az szerinte azt mutatja, hogy mostantól a Nemzeti Front Franciaország első számú pártja.

Második helyen Nicolas Sarkozy átnevezett pártja, a Köztársaságiak futottak be, jelenleg úgy tűnik, hogy a szavazatok mintegy 27 százalékával. Igazán nagyot mégis a kormányzó szocialisták buktak: Francois Hollande államfő pártja mindössze 23 százalékot ért el. Ugyan a párizsi terrortámadások után az elnök elfogadottsága nagyjából 50 százalékra ugrott – ez komoly eredmény ahhoz képest, hogy korábban sokan Franciaország történetének legpocsékabb államfőjeként tartották számon – ebből pártja gyakorlatilag semmit nem tudott profitálni.

Noha a választások a regionális tanácsok összetételéről szóltak, talán kevéssé meglepő módon a regionális ügyekről viszonylag kevés szó esett a kampány alatt. A novemberi, párizsi és saint-denis-i merényletsorozatok kapcsán a hangsúly a terrorizmus, illetve annak kezelése felé irányult. Mivel elemzők szerint a Nemzeti Front közpolitikai programja kevéssé izmos, ez alighanem szintén Le Penék malmára hajtotta a vizet. A régiók egyébként önhatalmúlag dönthetnek például a helyi közlekedésről, oktatási kérdésekről és gazdasági fejlesztésekről.

A szocialisták egyébként már bejelentették, hogy a második forduló előtt visszaléptetik jelöltjeiket azokban a régiókban, ahol a Nemzeti Front nagyarányú győzelmet aratott az első körben, mindez arra irányul, hogy visszaszorítsák a szélsőjobbot, és támogassák azt a mérsékelt erőt, amelynek az adott helyen náluk nagyobb esélye van legyőzni Le Penéket. A Sarkozy vezette Köztársaságiaknak viszont, úgy tűnik, eszük ágában sincs hasonlóképpen eljárni, mivel – legalábbis Francois Fillon egykori miniszterelnök elmondása alapján – az nem tükrözné a jelenlegi politikai viszonyokat.

A Nemzeti Front az előző, 2010-es francia regionális választásokon egyetlen győzelmet sem zsebelt be, főleg ezért is számít a mostani hatalmas eredménynek, még ha nehéz is megjósolni, mi lesz a második fordulóban. Marine Le Pen euroszkeptikus pártja ugyanakkor a tavalyi európai parlamenti választásokon győzni tudott a szavazatok 24,85 százalékával. Ezt akkor sokan akként könyvelték el, mint a franciák tiltakozását az Európai Unió politikájával szemben – a mostani helyzet viszont, lévén helyi szavazásról van szó, már nyilván másként értelmezhető. Érdekesség, hogy a párt tavaly – a mostanival ellentétben viszonylag alacsony részvétel mellett – több mint 4,7 millió voksot szerzett, míg ugyanez a szám a 2010-es regionális szavazáson még csak nagyjából 2,2 millió volt (az első körben), a 2012-es elnökválasztáson pedig Marine Le Pen már több mint hatmillió szavazatot zsebelt be.

Jelen állás szerint nagyjából ugyanezt a számot sikerült most is lemásolni. A vasárnap következő második fordulóban főleg két régióban van nagyon komoly győzelmi esélye a radikális pártnak: az északi Nord-Pas-De-Calais-Picardie-ban, Marine Le Pen vezetésével 40 százalékot szereztek, illetve a déli Provence-Alpes-Cote d’Azur-ön, ahol a pártelnök unokahúga, Marion-Maréchal Le Pen uralja a terepet.

A mostani sikerben nagy szerepet játszott, hogy a pártvezetés évek óta próbál szakítani korábbi szélsőséges nézeteivel, melyek nagyrészt az alapító Jean-Marie Le Penhez, Marine Le Pen apjához kötődnek. Mindez odáig vezetett, hogy a Nemzeti Front felfüggesztette az egykori pártelnök tagságát, az idősebb Le Pen pedig egy május eleji interjúban gyakorlatilag kitagadta lányát. Jean-Marie Le Pen – aki eredetileg vezette volna Provence-Alpes-Cote d'Azur-i listát – ugyanakkor még a családi dráma egy korábbi fázisában, áprilisban visszalépett unokája javára.

Noha messzemenő következtetéseket talán még korai lenne levonni a két év múlva esedékes elnökválasztás tekintetében, az biztosnak tűnik, hogy a régi elit nagy pártjainak komoly munka kell majd ahhoz, hogy visszacsábítsák a belőlük kiábrándult szavazókat.