Az első bányászt egy életmentő kabinban hozták fel nem sokkal este fél tíz előtt. A legfrissebb jelentések szerint tizenhárom föld alatt rekedt gipszbányász sorsa még ismeretlen.
A mentésben körülbelül ezer ember vett részt folyamatosan nehéz körülmények között: bizonytalan talajviszonyokkal, sziklaomlásokkal és szén-monoxid-szivárgással kellett megküzdeniük. A tárnához vezető eredeti járatot több tíz tonnás sziklák zárták el. A szakemberek műszaki berendezések százait vetették be a mentéshez, köztük fúrókat, detektorokat, drónokat.
A bányamentők két új alagutat vájtak ahhoz a helyszínhez, ahol az életben maradt bányászok tartózkodási helyét sejtették, s ezen keresztül juttattak el hozzájuk élelmiszert és ruhát.
Kínában ez volt az első, a világon pedig a harmadik alkalom, hogy ezt a módszert alkalmazva jutottak el a mélyben rekedtekhez. 2010-ben harminchárom chilei bányászt szabadítottak ki így hatvankilenc nappal egy baleset után.
A santungi bányaomlás tavaly december 25-én akkora erejű volt, hogy az országos földrengés-megfigyelő hivatal 4-es erősségű földmozgást regisztrált a helyszín közelében.
A baleset következtében egy ember meghalt, tizenegyet az omlás után nem sokkal kimentettek. Öt nappal később infravörös kamerák segítségével azonosították további bányászok helyét, és nyolcukat sikerült élve a felszínre hozni.
A szerencsétlenség után két nappal a bánya tulajdonosa öngyilkosságot követett el, egy vízzel teli járatba vetette magát. Négy megyei tisztségviselőt, köztük a párttitkárt és a kormányzat vezetőjét elbocsátottak az állásából, többük ellen rendőrségi nyomozás van folyamatban.
A gipsz a szulfátásványok közé tartozik, leggyakrabban építkezésekhez használják.
