Kölni erőszak: mélyen hallgat az arab világ

Mintha semmi közük nem lenne hozzá – az európai nacionalizmus és a menekültek viszont szívügyük.

Csicsmann László Közel-Kelet szakértő hasonlóképpen vélekedett: mint az MNO-nak elmondta, nem tud róla, hogy arab politikus nyilatkozott volna a kölni erőszak ügyében, és a muszlim világ médiumai valóban vagy hallgatásba burkolóznak, vagy közléseik hírügynökségi átvételekre szorítkoztak. Ez azért is meglepő, mert a menekültkérdés vagy az erősödő európai nacionalizmus, és az a veszély, amit ez a jelenség a helyi muszlim közösségekre jelent, markánsan megjelenik a sajtójukban.

A Budapesti Corvinus Egyetem docensének meglátása szerint ennek több oka is lehet. Egyrészt a muzulmán világ médiája eleve mással foglalkozik, a szaúdi–iráni konfliktus és a szíriai háború például kiemeltebben szerepel a híradásokban. Emellett számos arab országban erős cenzúra és öncenzúra is működik: Marokkó vagy Libanon sajtója egészen más, mint akár az egyiptomi, amely kevésbé tekinthető szabadnak. Pakisztán nem véletlenül kivétel, ott jellemzően kritikusabb a sajtó, és maga az ország sem annyira szorosan az arab világ része, mint amennyire oda szokás sorolni.

Érdekes volt még a helybéli véleményformálók hozzáállása. Olyan markáns kiállással, mint Sayfo Omaré („Többet nem védelek meg titeket”) a németországi muzulmán bloggerek körében nem találkoztunk, bár volt, aki a szunnita-szalafita felekezeti alapon való felelősséghárítást bírálta, és olyan is akadt, aki arról írt, hogy a szilveszteri bulikon amúgy is jellemzőek a kilengések, és nem szabad minden bűncselekményért a migránsokat, a menekülteket és a muzulmánokat okolni.

A BBC ugyanakkor arról írt, az arab nyelvű közösségi média egyöntetűen elítélte a támadásokat, volt aki azt írta: a térségünk ocsmánysága Németországot is elérte, mások az ajtók bezárását javasolták a menekültek előtt.

Az időfaktor is érdekes lehet: bár szilveszter éjszakáján történt a dolog, még Európában is csak most futott fel a téma, érthető, ha a Közel-Keleten erre esetleg később kerül sor.

Szerepet játszhat emellett az, hogy maga a téma, a nők elleni erőszak sem egy jellemző vitatéma a Közel-Keleten – foglalta össze a helyzetet a szakértő. Hozzátette: az úgynevezett arab tavasz alatt az Egyiptomban történt szexuális bűncselekményeket is igen óvatosan közölte az állami média (sőt, a nők jogaiért kiálló civil szervezeteket azóta is jellemzően betiltják, üldözik).

Ami jobban átjött a hírekben, az a német igazságügyi miniszter azon kijelentése volt, hogy akár ki is utasíthatják az elkövetőket – mondta Csicsmann, hangsúlyozva: ezzel kapcsolatban volt, hogy nem csak cikkátvétel történt, viszont

„az írások hangneme mindenütt távolságtartó és semleges volt, a muszlim közösség morális felelősségét sehol sem vetették fel. »Ez történt a messzi Európában, nem a Közel-Keleten, nem a mi hibánk, nem nekünk kell megoldanunk«”

– nagyjából így jellemezhető a sajtó hozzáállása Csicsmann szerint, aki szintén meglepőnek nevezte, hogy a téma egyáltalán ennyire nem került elő.

Az arab vagy török nyelvű sajtó pedig még az angol nyelvű kiadásoknál is szűkmarkúbban bánik a kölni erőszak témájával, és ugyanez jellemző a nyomtatott médiumokra is az online tartalmakkal szemben – mondta a szakértő.

Kritikus tömeg

„Először azt mondták, nem frissen érkezett menekültek voltak az elkövetők, inkább pár éve itt lébecoló (mit ad Isten, munkanélküli) bevándorlók lehettek az elkövetők, de most már azt is tudjuk, legalább heten közülük tavaly érkeztek a kontinensre. Egyébként egyáltalán nem fontos, mikor érkezett Európába ez a randalírozó csőcselék. Ha évekkel ezelőtt jöttek, annál inkább bizonyítják, hogy egyáltalán nem működik az integráció, a másság nem mindig szép, hanem komoly közbiztonsági és egyéb kockázatot rejt magában. Ha frissen jöttek, elég annyit mondani, nem pont így szokták kifejezni a befogadásért érzett hálát.” Lukács Csaba csütörtöki vezércikkét az alábbi linken olvashatja.