Mit tehet egy fehér rapper a feketékért?

Óriási vitákat váltott ki az amerikai hiphop zenész, Macklemore rasszizmus kapcsán kiadott új dala.

Egy igen hosszú, majdnem kilenc perces, és az interneten ingyenesen elérhető dalban beszélt az Egyesült Államokat mostanság is komoly vitákra késztető rasszizmusról, illetve a társadalomban a mai napig érezhető fehérek „előjogairól” és könnyebb érvényesüléséről Macklemore. A Seattle-i hiphop zenész White Privilege II. (Fehér előjog II.) című dala (amelynek szövege ITT érhető el) bővelkedik az önkritikában is.

Főleg, mert Macklemore azzal kezdi ominózus számát, hogy leírja, milyen fura érzések kavarogtak benne, amikor fehérként csatlakozott a Black Lives Matter (A feketék élete is számít) elnevezésű mozgalom fehér rendőrök feketékkel szembeni erőszaka ellen meghirdetett egyik demonstrációjához.

Macklemore – amint azt a Rolling Stone magazinnak elmondta – számított arra, hogy a kritikák kereszttüzébe kerül. Főleg, hogy több sajtókommentárban már 2014-ben is azzal vádolták, azért nyerte meg a fekete Kendrick Lamar előtt a legjobb rap-albuma címet az azévi Grammy-gálán, mert fehér. „A kérdés az, milyen ember akarok én lenni? Mire akarom használni a lehetőségeim? El akarok-e bújni a fehér előjogom esernyője mögött? Vagy vissza szeretnék ütni és a (jogtalansággal szemben) ellenállni?” – vetette fel a saját művét elemezve a szerző. Mint mondta, fehérként papíron könnyű hallgatni az etnikai igazságtalanságokról, ugyanakkor összességében mégis szinte lehetetlen, hiszen ez a feszültség minden amerikait érint, ha elismerik, ha nem.

Macklemore – aki heteroszexuálisként 2012-es Same Love (Ugyanaz a szerelem) című dalában kiállt a melegházasság mellett is – elmesélte, a szám alapkoncepciója akkor ötlött fel benne, mikor meghallotta a 18 éves fekete fiatalembert, Michael Brownt 2014. augusztus 9-én lelövő Darren Wilson rendőr elleni „vádiratot”. „Betegnek éreztem magam, pszichésen zavarodottnak, frusztráltnak és mérgesnek. Fogtam a kocsim, és a (Seattle-i) rendőrség épülete elé hajtottam az ott tüntetőkhöz... Óriási igazságtalanságot éreztem a csontjaimban... és azon gondolkodtam, milyen egyedi formában tudnám kifejezni a szolidaritásom” – idézte a tekintélyes zenei magazin a zenész szavait.

A most kiadott dal - amelyről a BBC kedden Profitálhat-e egy fehér rapper a „fehér előjogából” címmel ugyancsak nagyobb elemzést írt - azonban sokakban ellenérzést keltett. A közösségi oldalakon százezer számra jelentek meg a kritikusok és a támogatók is. Voltak, akik szerint a zenész dalával csak állandósítja a feszültséget, miközben valós megoldást nem kínál. Mások ugyancsak a fehérek felsőbbrendűségét látják abban, hogy miközben több fekete rapper is hasonlóan próbálta meg érzékeltetni ugyanezt a problémát mindenféle visszhang nélkül, addig egy fehérnek elég egy ilyen dal, és felrobban tőle az internet. A Black Lives Matter egyik, nemrég a téma miatt Stephen Colbert műsorában is szereplő DeRay McKesson Twitter-bejegyzéseiben végül támogatta a dalt, mondván, „legalább arra ösztönzi az embereket próbáljanak másképp gondolkodni a témáról”.