Legrain kitért a darázsfészeknek számító migrációs témára is: szerinte ugyan eddig egyetlen megoldási kísérlet sem működött, de úgy véli, hogy a menekülteket Európának be kellene fogadnia, igaz később kérdésre válaszolva pontosított: az ellenőrizetlen illegális bevándorlás szerinte sem járható út. Ennek ellenére úgy látja, a bevándorlók segíthetnek az Európai Unió demográfiai gondjain, és javíthatják a gazdasági fejlődést.
Ez rendkívül optimista nézet, csakhogy nem feltétlenül fedi a valóságot. Korábban az MNO is írt róla: kutatások szerint 1 százaléknyi bevándorló 0,1 százalékkal emeli meg a gazdasági növekedést, ugyanakkor az egy főre jutó bruttó hazai termék aránya ezzel egyidejűleg csökken. A korábban humanitárius céllal kontinensünkre érkezők – vagyis akikről alapvetően a mostani migránsáradat kapcsán is beszélünk – elhelyezkedési szintje ráadásul egy OECD-kutatás szerint még húsz év alatt sem érte el a munkavállalási céllal betelepülők szintjét.
Tovább is sorolhatjuk az aggályokat, például hogy Legrain a migrációval kapcsolatban egységesen beszélt az Európai Unió gazdasági helyzetéről, holott országonként is rendkívül eltérő körülményeket figyelhetünk meg. Németországnak talán jó is lehet a bevándorlás, mert szüksége van alacsonyan képzett munkaerőre – bár a legfrissebb, csütörtöki adatok szerint hét hónapos mélyponton van a munkaerőpiacuk, ezzel szemben Magyarországon a munkanélküliség okoz problémákat.
Még Nyugat-Európa sem egységes, Franciaországban például hiába hagyják el egy év alatt hatszázezren a munkaerőpiacot – vagyis nyugdíjba mennek vagy külföldre távoznak –, a bevándorlás és az egyébként is magas termékenység miatt nyolcszázezren érkeznének a helyükre, ezt a mennyiséget a francia gazdaság képtelen felszívni. Egyebek közt ebből ered az, hogy a franciáknál – a padlón lévő mediterrán gazdaságokat leszámítva – Európában az egyik legsúlyosabb a fiatalok munkanélkülisége.
