Európában mindenki a saját játékát játssza

José Manuel Barroso volt tanácsadója beengedné a menekülteket Európába, de nem ellenőrizetlenül.

Legrain kitért a darázsfészeknek számító migrációs témára is: szerinte ugyan eddig egyetlen megoldási kísérlet sem működött, de úgy véli, hogy a menekülteket Európának be kellene fogadnia, igaz később kérdésre válaszolva pontosított: az ellenőrizetlen illegális bevándorlás szerinte sem járható út. Ennek ellenére úgy látja, a bevándorlók segíthetnek az Európai Unió demográfiai gondjain, és javíthatják a gazdasági fejlődést.

Ez rendkívül optimista nézet, csakhogy nem feltétlenül fedi a valóságot. Korábban az MNO is írt róla: kutatások szerint 1 százaléknyi bevándorló 0,1 százalékkal emeli meg a gazdasági növekedést, ugyanakkor az egy főre jutó bruttó hazai termék aránya ezzel egyidejűleg csökken. A korábban humanitárius céllal kontinensünkre érkezők – vagyis akikről alapvetően a mostani migránsáradat kapcsán is beszélünk – elhelyezkedési szintje ráadásul egy OECD-kutatás szerint még húsz év alatt sem érte el a munkavállalási céllal betelepülők szintjét.

Tovább is sorolhatjuk az aggályokat, például hogy Legrain a migrációval kapcsolatban egységesen beszélt az Európai Unió gazdasági helyzetéről, holott országonként is rendkívül eltérő körülményeket figyelhetünk meg. Németországnak talán jó is lehet a bevándorlás, mert szüksége van alacsonyan képzett munkaerőre – bár a legfrissebb, csütörtöki adatok szerint hét hónapos mélyponton van a munkaerőpiacuk, ezzel szemben Magyarországon a munkanélküliség okoz problémákat.

Még Nyugat-Európa sem egységes, Franciaországban például hiába hagyják el egy év alatt hatszázezren a munkaerőpiacot – vagyis nyugdíjba mennek vagy külföldre távoznak –, a bevándorlás és az egyébként is magas termékenység miatt nyolcszázezren érkeznének a helyükre, ezt a mennyiséget a francia gazdaság képtelen felszívni. Egyebek közt ebből ered az, hogy a franciáknál – a padlón lévő mediterrán gazdaságokat leszámítva – Európában az egyik legsúlyosabb a fiatalok munkanélkülisége.

Legrain ugyanakkor – egyebek mellett a migrációs válság kezelésével kapcsolatban – úgy látja, ma Magyarország, Szlovákia és Lengyelország nyíltan kérdőjelezi meg azokat az értékeket és liberális szabadságjogokat, amelyeken az Európai Unió alapszik. Ismert, a visegrádi négyek hangoztatják a menekültválság kezdete óta, hogy szigorú határellenőrzés kell, valamint hogy nem kérnek a migránsok uniós szétosztását szolgáló kötelező kvótarendszerből. Noha az ellenőrizetlen bevándorlást Legrain sem támogatja, a schengeni övezeten belüli szabad utazás joga szerinte kötelezettségekkel is jár, szolidaritást kell vállalniuk az államoknak, részt kell venniük az egységes uniós menekültválság-kezelésben. Szerinte aki ebből kivonja magát, az a saját schengeni tagságát, sőt akár a teljes övezetet is veszélybe sodorhatja.

Előjött azzal a szintén népszerű közhellyel, hogy míg Magyarország huszonöt éve segédkezett a vasfüggöny lebontásában, ma hazánk emel falat, aminek hatására Európa-szerte elterjedt ez a megoldási kísérlet – a brit közgazdász valószínűleg nem hallotta, hogy az osztrák kerítést nem kerítésnek hívják, az csak „ajtócska oldalelemekkel”.

(Philippe Legrainnel a Magyar Nemzet április 1-jei, pénteki számában olvashatnak interjút.)