Míg kontinensszerte több gyermek született 2014-ben, mint a kétezres évek elején, a magyarországi termékenységi adatok is azt mutatják, hogy felfelé indultunk a 2010-ben tapasztalható mélypontról. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat szerint ma egy szülőképes korú nőre hazánkban 1,44 gyerek jut, amivel ugyan még mindig a lista alsó harmadában vagyunk, de már előrelépést jelent a 2010-es 1,25-ös adathoz képest.
Az általunk megkérdezett szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmünket: mindez nem jelenti azt, hogy több gyermek jönne világra hazánkban, a születések száma ugyanis valójában stagnál. Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese kifejtette: azzal, hogy az 1975 körül született nagy létszámú generáció – az úgynevezett Ratkó-unokák – átlépik a 40 évet, egyre kevesebb a gyermekvállalási korban lévő nő, akik viszont arányaiban több gyermeket vállalnak, mint az utóbbi években – így jön ki a magasabb termékenységi mutató.
A valódi adatok Magyarországon ugyanakkor kedvezőbbek is lehetnek a statisztikákban megadottaknál, a szülőképes korban lévő nők egy része jelenleg ugyanis valójában nem él itthon, hanem külföldön dolgozik. Ezért aztán a 2014-ben megszületett 93 821 baba valójában kevesebb édesanyától származik, mint ahányan hivatalosan Magyarországra vannak bejelentve.
A kedden nyilvánosságra hozott Eurostat-jelentés szerint egyébként összesen 5,132 millió gyerek született 2014-ben az Európai Unió országaiban. A legtöbb jövevényt Franciaországban (819 300) regisztrálták, majd Nagy-Britannia (775 900), Németország (714 900), Olaszország (502 600) és Spanyolország (426 100) következik. A legmagasabb termékenységi arányszámokat Franciaországban (2,01), Írországban (1,94) és Svédországban (1,88) mutatták ki a statisztikusok.
Az eredmények rávilágítanak, hogy immár nem Kelet-Közép-Európában vállalják a nők a legkevesebb gyermeket, a lista utolsó helyeit átvették a mediterrán országok. A legalacsonyabb termékenységi értékeket Portugáliában (1,23), Görögországban (1,3), Cipruson (1,31), valamint Spanyolországban mérték. A déli országokban ráadásul tovább is várnak a családalapítással. Olaszországban tolódott ki legtovább ez az idő: ott átlagosan 30,7 évesen szülik meg első gyereküket a kismamák, de Spanyolországban is 30,6, Görögországban pedig kereken 30 ez a szám.
Kapitány Balázs mindezt nem csak gazdasági okokkal magyarázza (délen óriási a fiatalok munkanélkülisége, sokáig élnek egy fedél alatt a szülőkkel, és a bérlakásrendszer is kedvezőtlen), hanem kulturálisakkal is. Ezekben az országokban ugyanis jellemzően több feladat hárul a nőkre, így nehezebb is számukra a gyermekvállalás.
Az unión belül Bulgáriában szülnek legfiatalabban a nők, átlagosan 25,8 évesen. Őket Románia követi, ahol 26,1 évesen válnak anyává. Magyarországon átlagosan 27,7 évesek a hölgyek az első baba vállalásakor, de ez is az uniós átlag (28,8 év) alatt van. A viszonylag korai családalapításnak a gyökerei a szocialista időszakban keresendők: Kapitány Balázs szerint a keleti blokk országaiban annak idején elterjedt, hogy 25 évesen már szülővé „kell” válni, a teljes foglalkoztatottság miatt pedig azért sem kellett aggódni, hogy a gyermekvállalás után nem sikerül elhelyezkedni.
1990 után ugyanakkor a szocialista tábor útjai kétfelé váltak: Romániában, Bulgáriában és például Ukrajnában átlagosan hamarabb vállalnak gyermeket, a termékenység viszont alacsony, hiszen nagyon sokan megelégszenek egyetlen utóddal is. Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában viszont tovább várunk, ám jellemzően nagyobb családot is szeretnénk. A mostani adatok alapján viszont úgy tűnik, ez nem feltétlenül sikerül, a termékenység Bulgáriában 1,53, Romániában 1,52 volt, mely mutatók egyaránt magasabbak a magyarnál.
Érdekesség, hogy Franciaország nemcsak a legtöbb gyermekkel, hanem a legmagasabb termékenységi mutatóval (2,01) is büszkélkedhet. Sokan – egyébként tévesen – kizárólag a bevándorlók magas gyermekvállalási kedvével magyarázzák ezt, ugyanakkor arra a szakértő is felhívta a figyelmet, hogy az index az őshonos franciáknál is valahol 1,8 körül található.
A bevándorlás mellett egyébként pont a magas születésszám az egyik oka annak, hogy a galloknál évente mintegy kétszázezerrel többen jelennek meg a munkaerőpiacon, mint ahányan elhagyják azt. Mivel a francia gazdaság kevéssé tudja tartani ezt a tempót, a munkanélküliség komoly problémákat okoz a párizsi kormánynak.
Fordított a helyzet Németországban, ahol most készülnek nyugdíjba vonulni a háború utáni baby boom népes generációjának tagjai, ezért ott munkaerőhiánnyal küszködnek. Ezt kívánták sokan a migránsok tömeges beengedésével ellensúlyozni.
Bár nem európai uniós tagállam, az állandó csatlakozási mizéria miatt mégis érdekesek a török mutatók. Kapitány Balázs kitért rá: az ottani nők éveken át átlagosan két gyermeknek adtak életet, amivel nem ütöttek el túlzottan a legtermékenyebb európai országoktól. Csakhogy az utóbbi esztendőkben ez az arány megindult felfelé, „ami már komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a demográfiai különbségek miatt Törökország integrációja mennyire kivitelezhető” – állítja Kapitány Balázs.
