„Mondd ki tisztán, mondjad hangosan: büszkék vagyunk arra, hogy nem vagyunk büszkék” – többek közt ezt hirdette Be Deutsch című dalában a ZDF Neo Magazin Royale című műsora, ami mögött az ismert humorista, Jan Böhmermann áll. A videóban a modernnek, multikulturálisnak, liberálisnak mondott németek csapnak össze a világgal, figyelmeztetve mindenkit, hogy „egykor mi is hülyék voltunk”, de többé már nem vandál merénylők, „tudjuk, hova vezet a seggfejség”. Az emberi méltóság mellett felsorakozó németek biciklin, zokni-szandálban támadnak, büszkék a periódusos táblázatra, a Fantára, Scooterre, és még egy Kant-kötetet is hozzávágnak a nacionalista ellenhez, káromkodva rákérdezve, hallottak-e egyáltalán már a kategorikus imperatívuszról.
A szatirikus videó nagyjából félreérthetetlen: a múltfeldolgozásukra büszke, másokat kioktató németeken ironizál, azon, hogy erkölcsi magaslatról oktatnának ki mindenkit, miközben leginkább csak a kisszerűség jellemző rájuk. Így lesz a németség szinonimája a liberális, a multikulturális és a nyitott mellett a Fanta, a betétdíj, a búzasör és az újrahasznosítás, miközben a démonizált ellenséget Donald Trump, Marine Le Pen és Beata Szydlo mellett Orbán Viktor testesíti meg. Ha nem lenne egyértelmű, hogy Böhmermann videója azokon szórakozik, akik félkegyelműnek néznek mindenkit, aki szkeptikus migránsügyben, még a videó leírásában egyértelművé is teszik.
Hiába minden, egyeseknek így sem volt érthető, mit látnak: a miniszterelnöki főtanácsadóhoz, Habony Árpádhoz köthető 888 úgy látta, a Rammstein stílusjegyein is ironizáló videó „liberális propaganda”, „Németország erkölcsi fölényét hirdeti a menekültválságban”. A szerző úgy vélte továbbá, hogy Trumppal és Orbánnal ijesztgetnének, a német közmédia pedig a saját állampolgárait provokálná ezzel.
De nem G. Fodor Gábor lapja volt a legnagyobb játékos, amely megsértődött Böhmermann videóját látva: a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a lengyel köztévén, a TVP-n egy szociológus arról beszélt, hogy a videó készítői nácinak tartják Beata Szydlo lengyel kormányfőt. Zdzislaw Krasnodebski úgy vélte, Szydlót és a fentebb említett politikusokat a második világháború alatti németekhez hasonlították, fasisztának és xenofóbnak bélyegezve őket.