– Mi motiválta az AfD delegációját, hogy ellátogassanak a schengeni zóna, illetve az unió külső határaira?
Gunter Wild: – Fontos leszögezni, hogy nem AfD-delegációként érkeztünk, hanem magánemberekként. Az utat is a saját zsebünkből finanszíroztuk, nem parlamenti vagy pártkeretből. Mindketten az AfD szászországi parlamenti frakciójának vagyunk a tagjai, és az ausztriai Spielfeldnél még többen is voltunk, de nyomatékosítom, hogy nem AfD-delegációként jöttünk. Fontosnak tartom, hogy ne csak a sajtóból tájékozódjam, mert egyáltalán nem biztos, hogy amit írnak, igaz. Voltam korábban Jemenben, Ománban, a török–szír határvidéken is, hogy megnézzem, milyen az ottaniak helyzete. Ugyanis illogikus, hogy miért jönnek Szíriából muszlim menekültek Európába, egy teljesen más kultúrkörbe. Miért nem mennek Szaúd-Arábiába, Katarba, az Egyesült Arab Emírségekbe, amelyek szintén magas életszínvonalú országok, ráadásul ugyanúgy az iszlám körébe tartoznak. Láttam például, hogy Akaba környékén, az egyiptomi–izraeli–jordániai–szaúd-arábiai négyes határ környékén, milyen menekülttáborok vannak. Jó ellátást kapnak és a háború végeztével hamar hazatérhetnek a szülőföldjükre. Akik viszont Európába jönnek, azok nem menekültek, hanem migránsok. Az utunk során sok polgármesterrel beszéltünk, akik mind elmondták, hogy milyen katasztrofális helyzetet idézett elő Merkel azzal, hogy idehívta őket. Brezicénél, a horvátok ezreket engedtek át Szlovéniába, regisztrálatlanul. Mára mintegy félmillió regisztrálatlan migráns érkezett Németországba. Egyedül Boszniának nincs gondja, mivel náluk a Száva gyors sodrású folyóként jól védhető határt jelent. Vukovárban panaszolták, hogy a szerb határőrök semmit nem tesznek a menekülthullám megfékezéséért.
– Magyarországon melyik határszakasznál tettek látogatást?
Mario Beger: – Egyrészt a szerb határra, Ásotthalomra mentünk, ahol már hónapokkal ezelőtt is jártam. Az itteni alpolgármester, Fackelmann István már akkor részletesen ismertette, hogy milyen katasztrofális terhet jelent a migránsok áradata a néhány ezres település lakosságának. Felhúzták a kerítést, de ez sem jelent túlzottan nagy védelmet, mert szervezetten rongálják a védműveket, ráadásul a román határnál nincs kerítés. Voltunk a magyar–szerb– román hármas határnál is, ha valaki már több ezer kilométert gyalogolt a magyar határig, annak már igazán semmiség átmenni a hármas határnál.
– Hogy lehet megoldani ezt a bonyolult helyzetet?
G. W.: – Minden egyes határra lebontva ismertethetném a részletes védekezési tervet, de ennél sokkal egyszerűbb javaslatom van: tartsuk be a meglévő törvényeket! Van a német alkotmány, vannak a különböző európai uniós szerződések, mint például a dublini egyezmény. Ha ezeket betartanánk, nem eszkalálódna a helyzet.
– Építenek kapcsolatokat valamelyik magyarországi párttal?
G. W.: – Mi szívesen építünk kapcsolatokat minden, demokratikusan megválasztott politikai erővel. A parlamentben is megszavazzuk azokat a javaslatokat, amelyeket például a baloldali és a zöld ellenzékiek vagy éppen a keresztény-konzervatív vagy szocialista kormánypártiak terjesztenek be, ha jónak tartjuk. Ők viszont kirekesztenek minket, még soha, egyetlen javaslatunkat sem fogadták el. A nemzetközi kapcsolatainkat tekintve is nyitottak vagyunk, így az osztrák Szabadságpárttal is tárgyaltunk, most pedig a Jobbik meghívására mentünk a magyar Parlamentbe. Ha Marine Le Pen hívna, akkor vele is leülnénk tárgyalni. Mi nyitottak vagyunk.
– Beger képviselő úr! Ön az 1980-as évek végén, az osztrák–magyar határon keresztül próbált Nyugat-Németországba szökni, de elkapták a határőrök. Hogyan bánt önnel a magyar rendőrség?
M. B.: – Már több áttelepülési kérelmet is beadtam, hogy Nyugat-Németországba költözhessek, de mindig elutasították. Mivel a nagyapámat Dunabogdányból telepítették ki, kérvényeztem magyarországi vízumot, családlátogatás céljából. Ekkor, az NDK-hatóságok aláírattak velem egy papírt, hogy hazatérek Magyarországról. Mivel megpróbáltam átszökni Ausztriába, ennek a kötelezettségemnek nem tettem eleget, amiért 18 hónap börtönbüntetésre ítéltek. Először egy határ menti településen tartottak fogva, két napig, onnan Budapestre kerültem. A magyar rendőrök, börtönőrök kifejezetten szívélyesen, rendesen bántak velem, együttérzésükről adtak tanúbizonyságot. Amikor az NDK-szervek kiadatási kérelme nyomán, az Interflug gépével Kelet-Németországba vittek, akkor a gépen csak illegális határátlépésért letartóztatott személyek utaztak. Mindenki az ablak mellett ült, a folyosó felőli ülésen pedig a karhatalom emberei ültek. Magyarországra rendszeresen visszatérek, különös kapcsolat fűz az országhoz, mivel részben innen származom.
