Nem tudtak megjelenni csütörtökön a francia lapok a L’Humanité kivételével, miután nem közölték a tüntető CGT szakszervezet elnökének felhívását – számolt be róla a The Guardian. A CGT a munkajogi reform visszavonását követeli, és erről írt Philippe Martinez is, csakhogy a szöveget egyedül a kommunista lap volt hajlandó közzétenni. Nem először történt ilyen: a szakszervezetek tiltakozása miatt március 31-én és április 28-án sem tudtak kijönni a lapok. A CGT tagjai most a nyomásgyakorlás részeként akadályozták meg, hogy kinyomtassák és utcára dobják a sajtótermékeket. A lapok szerkesztői közölték: szégyenteljes nyomásgyakorlási kísérlet ez.
A L’Humanité korábban a francia kommunista párt hivatalos lapja volt, és bár már régóta független, erősen őrzi politikai kötődéseit. Így az újság hajlandó is volt közölni a felhívást, a többi napilap viszont ezt megtagadta, ezért a szakszervezetisek szerda éjjel lezárták a nyomdákat.
„Ez a botrányos kísérlet a szakszervezetisek részéről, hogy ők szabják meg az újságok tartalmát, sajnálatos támadás a demokrácia ellen, ami mélyen elítélendő” – közölte a L’Opinion napilap tulajdonosa, Nicolas Beytout. A baloldali Libération szerkesztője, Laurent Joffrin pedig azt mondta a France Inter rádiónak: soha nem publikáltak kommünikét nyomás alatt, és a jövőben sem fognak. Joffrin elítélte a CGT „szégyenteljes és hülye” követelését.
A CGT nevében megszólaló Didier Lourdez úgy magyarázta a France Internek nyomásgyakorlási kísérletüket: csak ajánlást tettek, nem volt sem követelés, sem diktátum. Szerinte a sajtószabadságnak és a demokráciának oda-vissza működnie kell, és épp ők azok, akiket foglyul ejtett a kormány azzal, hogy a tiltakozásokat kiváltó törvényt el kívánja fogadni. A szerkesztőségek egyesülete közleményében viszont úgy fogalmazott, hogy a CGT ejtette túszul a lapokat a kormánnyal vívott vitája során, miközben ehhez semmi köze a lapoknak. „Olvasóink az áldozatok” – írták a közleményben.
A Le Figaro lapigazgatója, Alexis Brézet is elítélte a „sztálinista módszert”, és úgy látja, a blokádok is igazolják a szakszervezetisek radikális politikájának fokozódását.
A kormány és a szakszervezetek közt továbbra sem született megállapodás, de üzemanyaghiány már nincs a kutakon, inkább a tartalékokhoz nyúl a kormány.
A szakszervezeteknek nem tetszik, hogy a reform megkönnyítené az elbocsátásokat, a kormány szerint viszont így csökkenthető lenne a tíz százalék feletti munkanélküliség. Manuel Valls miniszterelnök kijelentette: tiszteli a szakszervezetet, de nem béníthatja meg az országot, és nem törölhet el egy törvényt.
