Mit keresnek a magyarok a brit egyetemeken?

A „mindenki menekül itthonról” perspektíva helyett sokkal pozitívabb kép rajzolódott ki előttünk.

Kitűnő egyetemi szakok, minőségi oktatás, a világ egyik legjobb képzése. Záporoznak a pozitív jelzők a brit egyetemekről, és mi tagadás, számtalan téren élen járnak az Egyesült Királyság intézményei.

– Kutatások terén egyértelműen jobb eszközökkel tudunk dolgozni – teszi hozzá Komlósi Marcell, aki a Vilmos herceg alma máterének számító skóciai St. Andrewson tanul orvosi kémiát. A sokrétűséget és az egyetem melletti lehetőségek kimeríthetetlen tárházát szintén mindenki kiemelte, hasonlóan az új impulzusok és kihívások fontosságához. Talán Hegedűs Barnabás foglalta össze legjobban azt, amit az általunk megkérdezett fiatalok mondtak döntésükről.

– Nem a magyar oktatás taszított, inkább a brit vonzott.

A brit egyetemi jelentkezés egyébként gyökeresen eltér a magyartól. A Felvi.hu oktatási portálhoz hasonló, központosított szervezet az Egyetemi és Főiskolai Adminisztrációs Központ (Universities and Colleges Admissions Service – UCAS), ami minden, felvétellel kapcsolatos teendőt intéz a szigetországban. A jelentkezéskor egy minimális, 4000-6000 forintos összeg befizetése után a diáknak egy nagyjából egyoldalas motivációs levélben kell bemutatnia, miért lenne jó döntés az egyetem részéről, ha őt vennék fel, illetve csatolnia kell két hasonló terjedelmű ajánlólevelet is.

Ezek után a jelentkezők megkapják ajánlataikat az egyetemektől, amelyekből kiderül, milyen érettségijegyeket kell felmutatniuk ahhoz, hogy felvételük sikeres legyen. Kabos Eszter, a Cambridge-ben tanuló közgazdaságtan–matematika szakos hallgató úgy érzi, minden energiát megér a jelentkezés. – Ha idősebb diákok, akik tavaly végigcsinálták, tudnak segíteni, akkor nem vészesen sok macera – ad tippet a kezdéshez a fiatal egyetemista lány.

Ezzel a véleménnyel a megkérdezettek többsége egyetértett. Palotás Krisztina, a sussexi kommunikáció–média szakos diák szerint egyértelmű volt a jelentkezés, nem találkozott sok nehézséggel. Várkonyi Balázs kifejtette, hogy neki az egész procedúra összességében egy-két hét ráfordítást jelentett, amit könnyedén tudott teljesíteni az otthoni terhelés mellett is.

Ugyan elsőre többüknek úgy tűnt, az eltérő rendszer miatt – azaz hogy nem elég az érettségi – kicsit nehezebb a jelentkezés. Akad olyan fiatal is, akinek pont ez adott lehetőséget arra, hogy megmutassa a személyiségének olyan oldalát is, amely a magyar pontrendszerben elveszett volna.

– Nekem az egész életem a fociról szólt középiskola alatt, emiatt tanulmányaimban kevésbé teljesítettem jól – mesélte Somogyi Levente. – Az otthoni rendszerben nem tudtam volna kamatoztatni azokat a tapasztalatokat, amelyeket például sportolás során szereztem – tette hozzá.

Bárhogyan is nézzük, a különbségek ellenére ki lehet jelenteni, nem feltétlenül nehezebb egy brit egyetemre jelentkezni, mint egy magyarra.

Rendkívül jó és vállalható diákhitelrendszer létezik Nagy-Britanniában, amellyel nagyon hosszú futamidőben alacsony kamat mellett rugalmasan lehet a tandíj fedezetét előteremteni – mondta lapunknak Stefanovszky András. Hozzátette, még Manchesterben is meg lehet teremteni egy egészséges, kiegyensúlyozott életet viszonylag normális árak mellett. A hatalmas különbséget a brit és magyar árak között többen is kiemelték, de ezt a család támogatásával át lehet vészelni.

Egy másik megoldás a diákmunka. Mint Somogyi Levente elmesélte, amennyiben közepesen szeretne teljesíteni az egyetemen, és mellette dolgozna heti 14–20 órát, nem lenne probléma kikalkulálni a költségeket. Ha viszont munkát, tanulást, gyakornoki állásokra jelentkezést és szociális életet is tervez az ember, akkor el kell dönteni, melyikből farag le egy picit. Persze a megélhetés költségei városról városra változnak, és ilyen tekintetben főleg a Londonban tanulók vannak hátrányos helyzetben. Összességében mégis az a tapasztalat, hogy megfelelő tervvel, visszafogottsággal, esetleg némi munkával vagy családi támogatással megoldható a finanszírozás kérdése. Ami a tandíjat illeti, Angliában maximum 9000 ezer fontot (mintegy 3,5 millió forintot) kérnek egy évért, hasonlóan Skóciában is az angoloktól, walesiektől és északírektől, ám ott a külföldi, így a magyar hallgatók tandíja ennél olcsóbb, de minden egyetem maga határozza meg az összeget. Az egyetemisták többsége ezt diákhitelből fizeti, amelyet a tanulmányok végén kell elkezdeni visszafizetni, ám csak akkor vonják le, ha az embernek van állása, akkor is legfeljebb a havi fizetés tíz százalékát.

Az otthoni és a brit egyetemek közötti különbségeket illetően nagy vonalakban megegyezett az általunk megkérdezett egyetemisták véleménye. – Az oktatás nyitottsága, az önálló munka megkövetelése, a stabil anyagi háttér, illetve itt minden tanár és diák motivált – sorolta a szigetországi egyetemek előnyeit Volom András. Komlósi Marcell a közösségi szellemet emelte ki mint a legmarkánsabb különbséget, míg Melles András felhívta a figyelmet, ott arra tanítanak meg, hogyan használjuk a tudást, amit összeszedtünk, s kisebb a lexikális tudásra helyezett hangsúly.

Kabos Eszter a tanárok működésében látja a két rendszer között az eltérést. Mint mondta, ha itt egy évfolyam rosszabbul teljesít, mint az átlag, akkor az oktató nem tanította meg az adott anyagot elég jól, s nem a diák a buta. Hegedűs Barnabás az egyetem természetében is éles kontrasztot lát.

– Az egyetem szerepe sokrétűbb, mint Magyarországon. Nemcsak egy hely, ahova bejársz előadásra és vizsgázni, hanem az egyetem az otthonod. Egyetemi szálláson laksz, egyetemi menzán eszel, egy egyetemi csapatban sportolsz, egyetemi közösségekbe jársz kikapcsolódni, az egyetemről van az összes barátod, az egyetemtől kapsz segítséget a további karrieredhez és így tovább. Valamilyen módon minden, amit csinálsz, az egyetemhez kötődik. Ebből kifolyólag az oktatás filozófiája is teljesen más, sokkal jobban odafigyelnek rád; egyén, és nem csak egy Neptun-kód vagy az adatbázisban, ami természetesen nagyon motiváló. Itt az egyetem azért dolgozik, hogy a diákoknak ideális közeget teremtsenek a tanuláshoz – összegezte tapasztalatait Barnabás.

A statisztikák azt mutatják, hogy magyar középiskolásként megéri jelentkezni a brit egyetemekre. A környező országok közül Magyarországon a legmagasabb az Oxfordra és Cambridge-re (Oxbridge-re) együttesen felvett diákok aránya, 16,4 százalékkal, míg összességében a jelentkezők 15,7 százalékuk kezdi meg szeptemberben a szigetországban tanulmányait. Az Oxbridge-re Románia és Lengyelország után nekünk jutott be a legtöbb diákunk, illetve összességében is a magyar diákok szerepelnek számarányuk szerint a harmadik helyen Nagy-Britanniában a korábban említett két ország tanulói után. Persze a statisztikák mögött ott vannak a személyes élmények is, amelyek azt is kifejezik, hogy mit jelent számukra a külföldön tanulás.

Azok a dolgok, amelyeket különbségként kiemeltek a diákok, összecsengenek azzal, ami a legjobban tetszik nekik a brit egyetemi életből. A megkérdezett diákok egyik fele tanulással kapcsolatos élményét nevezte meg. Az oktatás koncepcióközpontú; aktív és interaktív, valamint megbecsülik munkát; kézzel tapintható a tudomány, a siker, a fejlődés, továbbá azok a lehetőségek, amelyeket ajánlanak, s nem utolsósorban változatosak gyakornokoskodási lehetősek Párizstól Hongkongig.

Ám mint kiderült, sokakat a közösség és a szociális élet legalább annyira megragadott. Az általunk megkérdezett magyarok a közösségi lehetőségeket így összegezték, minden érdeklődési körhöz lehet találni társaságot. Ahogy fogalmaztak, sokat nyom a latban a diákorientáltság, az önállóság, és az, hogy rengeteg országból lehet megismerni új embereket. Sok magyar a sokszínűséget emelte ki a legnagyobb élményként.

– Itt mindenki más városból, önállóan érkezett, azaz sokszínű a társaság, és mivel mind az egyetemen élünk, az élmények teljesen átalakulnak – mesélték.

Ez az élmény pedig a nagy többség számára túlnyomóan pozitív.