Többségben az uniópártiak

A brit minisztériumok az uniós tagságról szóló referendumig már nem adnak közre elemzéseket.

Tavaly 333 ezer fő volt a nettó migráció Nagy-Britanniában, ezzel minden idők második legnagyobb, az országra vonatkozó népmozgást regisztrálták a múlt héten. A magas szám rögtön része lett a britek uniós távozását követelők kampányának. Boris Johnson volt londoni polgármester, a brexitkampány fő arca cinikusnak nevezte David Cameron kormányfő kijelentését, miszerint ezt a mutatót százezerre tudja csökkenteni.

A szám eleve nagy népességbeáramlást feltételez, és az bújik meg mögötte, hogy 2015-ben nem kevesebb, mint 630 ezer bevándorló érkezett a szigetországba, és 297 ezren távoztak onnan. Csak tavaly a régi EU-s tagállamokból 79 ezren jöttek, míg az újabb tagok közül Románia és Bulgária küldte a legtöbb vendégmunkást (47 illetve 58 ezer). Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a bevándorlás, a munkapiaci esélyegyenlőség, a munkanélküliség elsődleges témák a brexitkampányban, annak ellenére, hogy az ország irigylésre méltóan alacsony, öt százalékos munkanélküliséggel rendelkezik.

A június 23-án esedékes EU-tagságáról szóló népszavazásra mostanra már minden választó felvértezte magát információkkal. Ennek ellenére a közvélemény-kutatások rendszeresen kimutatnak egy változó nagyságú, eddig döntésképtelen szavazói réteget. A múlt péntektől érvényes, kormányzati kampánycsendben már is nem lehet olyan intézkedéseket hozni, bejelentéseket tenni, amelyek befolyásolhatnák az embereket. Csak május második felében kilenc közvélemény-kutatás készült, ezek hol a kilépés, hol a bennmaradás táborát mutatják nagyobbnak, a legfrissebb az uniópártiak előnyét jelezte. A brexitoldal legstabilabb szavazóbázisa a 65 év feletti lakosság, akiket nehéz, szinte lehetetlen meggyőzni az EU-ban maradásról. És míg Boris Johnsonnak nem nagyon kell ezt a tábort győzködnie, az Európa-párti Munkáspártnak annál inkább mozgósítania kell a fiatalságot, amely bár természetes módon él az unióban való szabad utazás lehetőségével, de nem annyira elkötelezett szavazó. És itt jön egy nagy nehézség, amit minden politikai erőnek meg kell oldania: június 7-ig lehetőleg minél több embert rábeszélni, hogy regisztráljon, ugyanis Nagy-Britanniában előzetes regisztrációhoz kötött a választójog gyakorlása. A külföldön élő több millió brit ellenben élhet a meghatalmazott útján történő szavazással, ezt a szándékot még 15-ig lehet jelezni.

Még az is elképzelhető, hogy épp a brit nemzetközösség állampolgárai döntik majd el, milyen irányt vesz az Egyesült Királyság, mert például brit lakcímmel rendelkező, ausztrálok, indiaiak, de még jamaicaiak is szavazhatnak. Az egykori gyarmatok lakói közül ezennel az 380 ezer ír, 60 ezer ciprusi és 27 ezer máltai bír különös jelentőséggel. Ők a várakozások alapján leginkább a bennmaradást támogatják, lévén mindegyik ország tagja az EU-nak, a szavazónak fontos szempont a vízummentes utazás.

A londoni pénzügyi fellegvárat, a Cityt is nagyon izgatja a referendum kimenetele. Az üzleti élet szereplői teljességgel megosztottak a kérdésben, mindenkinek megvan a saját álláspontja, és eszerint igyekszik beárazni a jövőt. Londonba sok amerikai és ázsiai befektető azért jött, hogy innen elérhesse az egész uniós piacot. Ha ettől esnek el június 23-a után, az komoly következményekkel járna számukra. Azok a cégek viszont, amelyek bár Londonban vannak bejegyezve, de globális szolgáltatók, az uniós piac csak egy szegmens a tevékenységükben, így nem tartanak annyira a mindent eldöntő nagy naptól.

Egy, a Cityben dolgozó, névtelenül nyilatkozó magyar pénzügyi szakember úgy látja, a cégek rizikóvizsgáló csapatai azt a nagyon fontos, ám lehetetlen munkát kellett eddig elvégezzék, hogy megközelítőleg „belőjék”, mekkora veszteséggel járna a kilépés. Forrásunk nagy vonalakban vázolta, hogy ilyenkor meg kell vizsgálni a font illetve az euró irányában meglévő pénzügyi kitettségeket, illetve a referendum napja után várható árfolyammozgásokat, részvényeséseket, és ennek alapján kell értékelni, mekkora veszteséget tud elviselni a vállalat. Az viszont szinte biztos, hogy leginkább a svájci és amerikai bankokat, pénzügyi intézményeket fogja „megcsapni”, ha a britek a nem mellett szavaznak, hiszen ők egy egész európai piacot vesztenének így el.