Igazából a téma a Politico júniusban megjelent cikkével robbant, amikor a tekintélyes lap kivesézte Junckernek az elnöki székben töltött 19 hónapját, annak minden árnyoldalával. Egészségi problémái mellett ismét felvetődött az alkoholhoz fűződő viszonya. A rossz nyelvek szerint nem az itallal van gondja, hanem annak hiányával.
De hogyan lett téma az elnök alkalmatlansága éppen most az egyébként is számtalan krízissel küszködő Brüsszelben? Bár Jean-Claude Juncker sajátos stílusa, olykor meghökkentő szereplései régóta ismertek, a kritikai hangok erősödésében vaskosan benne van a brexit. Angela Merkel érzékenységét például sértették Juncker népszavazás utáni kemény hangú megszólalásai, amelyekben többször nyilvánvalóvá tette, a távozás távozást jelent, és gyors válást akar. Ebből sokan arra következtettek, Juncker végső soron nem bánja a mindig külön utas britek távozását, ugyanakkor elérkezettnek látja az időt az integráció még szorosabbra fonására. Egyre erősebbek azonban a hangok, amelyek a több Európa ideáljának nyakló nélküli erőltetésében látják az euroszkepticizmus megerősödésének okát. Merkel inkább a tagállamok kormányainak szorosabb együttműködését, mintsem a brüsszeli bürokrácia nagyobb hatalommal való felruházását támogatná. Nem lehet véletlen az sem, hogy az elmúlt napokban német kormánykörökből szivárgott ki az a híresztelés, hogy a német kancellár egyre inkább a probléma részének tekinti Junckert, és félreállítaná.
A brüsszeli folyosókon azonban az is elhangzik, hogy a Juncker lejáratására folytatott kampány mögött valójában az uniós politika egyik legerősebb szereplőjének, az ambiciózus Martin Selmayrnek a meggyengítése áll. Selmayr Juncker kabinetfőnöke, sokak szerint a valódi döntéshozó, aki most még többet szeretett volna: a brexitről szóló tárgyalások vezetője lenni.
Abban egyetértés mutatkozik, hogy ha félreállítanák is a bizottsági elnököt, arra semmiképpen nem ezek a hónapok alkalmasak. Menesztése csak fokozná a káoszt, most inkább a brexittárgyalások hatékony lefolytatása a legfontosabb. Ráadásul megfelelő jelölt sem került még képbe. Bár a szocialista Martin Schulz európai parlamenti (EP-) elnök bizonyára örömmel venné át a stafétabotot, Merkelnek ez a legkevésbé sem hiányzik. Frans Timmermans bizottsági alelnök neve is felvetődött, de a hazánkkal és Lengyelországgal kapcsolatos kritikus álláspontja miatt aligha számíthatna e két ország támogatására. Ám nincs arról szó, hogy a bizottság elnökének menesztése könnyű lenne: az EP-nek joga van erről szavazni, de bizalmatlanság esetén az összes biztosnak távoznia kellene.
