Most tényleg bajban van Donald Trump

Egyre többen vetik fel a republikánusok soraiban, hogy „a Donald” kampánya a katasztrófa felé tart.

Minden jel arra mutat, hogy hiába lett hivatalos jelölt Trump, a kampány szakítópróba előtt áll. Most már csak az a kérdés, hogy az elszólások, kötözködések tudatos stratégiát jelentenek-e a milliárdos részéről (például azzal a céllal, hogy a pártelittel szemben így hangsúlyozza populáris jelöltségét a régi politikai nevekkel elégedetlen választók előtt), vagy Trump most már tényleg annyira túllőtt a célon provokatív, átgondolatlan megjegyzéseivel, hogy ezzel saját szavazóbázisát bizonytalanítja el.

A teljesség igénye nélkül sorolunk fel pár olyan ügyet, amelyek az utóbbi napokban meglehetősen felborzolták a kedélyeket a republikánusok soraiban, arra sarkallva egyre több elemzőt, hogy Trump kampányának „széteséséről” írjon.

Orosz hackerek meghívása. Egy hete egy nyilvános megjegyzésében arra buzdította az orosz hackereket, hogy túrják fel Hillary Clinton külügyminiszterként küldött e-mailjeit, és hozzák a leveleket nyilvánosságra. Trump ezt a kijelentését később is megismételte, ami miatt nem mindenki volt meggyőződve arról, hogy ezt egyértelműen csak viccnek szánta. Ismeretes, a Demokrata Párt országos vezetése azután került igen kínos helyzetbe, hogy e-mail fiókjait hackerek, egyesek szerint orosz hackerek feltörték, és a leveleket nyilvánosságra hozták. A levelek szerint a párt vezetésében erősen Bernie Sanders elnökjelöltsége ellen, és Clintonné jelöltsége mellett dolgoztak, ami nyilvánvaló és súlyos megsértése annak az alapelvnek, hogy a jelölő eljárás során nem részesítheti előnyben a párt egyetlen elnökjelölt-aspiránsát sem. Az ügy súlyosan érintette a kampányfinisre készülő demokratákat, de lehet, hogy Trump reakciója miatt a republikánusok nem hogy nem tudják kiaknázni az ajándékba kapott lehetőséget, de egyenesen a rövidebbet húzzák.

Ismeretes, korábban Hillary Clinton külügyminiszterként szabálytalanul magán e-mail címét használta üzenetek továbbítására, amivel az is baj, hogy illetéktelenek könnyebben hozzáférhettek az esetleg érzékeny levelekhez, és az is, hogy nem archiválta őket a hivatalos üzeneteket rögzítő kormányzati rendszer. Ez elég nagy probléma, és Trump erre próbálta volna ráirányítani a figyelmet ismét az újabb demokrata e-mail botrány apropóján. Ám Trump viccesnek szánt felhívása a republikánusok jobbszárnyán nyitott frontot, hiszen az bizonyos olvasatban nem mást jelent, mint hogy elnökjelöltjük arra kérte idegen országok hackereit – akik kapcsolatban állhatnak kormányuk titkosszolgálatával –, hogy avatkozzanak be az amerikai elnökválasztásba.

Kötözködés a muszlim katonaszülőkkel. „Szeretném, hogy a felesége is szóljon pár szót” – ez volt a republikánus elnökjelölt reakciója arra, hogy egy elesett amerikai muszlim katona édesapja is felszólalt a demokrata konvención (ahol Hillary Clinton a párt hivatalos elnökjelöltévé választották). Trump ugyanis úgy kommentálta az őt kritizáló felszólalást, hogy Hillary kampánycsapata Khizr Khannak előre megírta beszédét, és hogy a katonaapa feleségét nem is engedték megszólalni.

Trump megjegyzéseibe persze rögtön belekapaszkodott a demokrata kampány: Hillary Clinton szombaton szintén megfújta a harci kürtöket, és bejelentette, eljött az ideje, hogy minden amerikai a Khanok mellé álljon, és azon családok mellé, akiknek a gyermekük az országért végzett szolgálattétel közben vesztette életét. A csörte olyan lavinát indított el, hogy egyes republikánusok is igen kínosnak érzik már az ügyet. A katonacsaládok nagy általánosságban ugyanis republikánus szavazók, nem túl kifizetődő sértegetni őket, még akkor sem, ha a családfő muszlim, és a demokraták kampánystábja jócskán rájátszik a konfliktusra.

Fricska Paul Ryannek és John McCainnek. Mint ahogy arról már írtunk, Donald Trump a The Washington Postnak adott – és a lap internetes oldalán kedd délután megjelent – interjújában kifejtette, hogy nem támogatja a két republikánus politikus, a házelnök és a szenátor újraválasztási kampányát. Mindkét esetben egyértelműen bosszúról van szó: Paul Ryan sokáig lebegtette, hogy támogatja-e Trump elnökjelöltségét, és a katonaszülők ügyében is oldalvágást tett: finoman megkísérelt elhatárolódni Trump megnyilatkozásától. John McCain pedig, aki politikai karrierjét nagyban építette arra, hogy maga is veterán – egykori háborús hős, akinek gépét Vietnám fölött lelőtték, majd fogságba esett –, nyíltan bírálta Trump megnyilatkozását.

Az atomütőerő ügye. A republikánusok hagyományosan szeretnek abban a szerepben tetszelegni, hogy sokkal felelősségteljesebben állnak hozzá a nemzetbiztonsági kockázatokhoz és a globális, illetve biztonsági kérdésekhez. Ezért is lehet igen káros Trump megnyilatkozása a nukleáris stratégia kérdéskörében, amelyet egy jó nevű szakértő szedett darabokra, és gyakorlatilag arra figyelmeztetett, hogy Trump javaslatai az elmúlt évtizedek elrettentésen alapuló doktrínáját alapvetően forgatják fel, és így nukleáris konfliktussal, háborúkkal fenyegetnek.

Ukrajna és Oroszország. Trump Krím-ügyi megszólalásai is borzolták az utóbbi időkben a republikánusok kedélyét. Az elnökjelölt vasárnap beszélt arról egy tévéműsorban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem fog bevonulni Ukrajnába. Az ABC riportere gyorsan vissza is kérdezett: „már éppen hogy ott is van, nem?”, utalva az Ukrajnától 2014-ben elcsatolt Krímre. A milliárdos gyorsan visszakozott, ekkor már Putyin csak bizonyos módon nem volt ott Ukrajnában, és egyébként is, Trump most biztosan nincs ott, Obama viszont igen, és a világ egy kész felfordulás, miközben Obama az elnöke az Egyesült Államoknak. Hétfőn is igyekezett magyarázni Trump a dolgot, azt írta Twitteren, Putyin akkor nem vonulna be Ukrajnába, ha ő lenne az elnök. A milliárdos reagált azokra a bírálatokra is, miszerint túlságosan simulékonyan viselkedik Putyinnal kapcsolatban: „nem lenne nagyszerű, ha jól ki tudnánk jönni Oroszországgal?” – tette fel a kérdést. Egyébként az ABC-interjúban Trump azt is mondta: úgy hallotta, hogy a krímiek inkább lennének Oroszországgal, mint ott, ahol korábban voltak. A műsor után rögtön magyarázkodnia kellett Sam Clovis kampányfelelősnek is: szerinte Trump épp másra gondolt, miközben a témáról beszélt. Bár nyilván sokan vennék szívesen, ha Washington és Moszkva között javulnának az igencsak megromlott politikai kapcsolatok, és ugyancsak sokaknak van elege Amerikában is Washington külpolitikájából, a kampányüzemmód kicsit más: nagy kérdés, hogy a republikánus bázis idősebb szavazóinál mennyire működnek a hidegháborús reflexek, és mennyire díjazzák, ha elnökjelöltjük Oroszországgal szemben gyengének és simulékonynak tűnik fel.

Erre a kérdésre is választ kaphatunk majd az elkövetkező hetek során.