Az írás egybevág Michael Morellnek, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt igazgatóhelyettesének a The New York Times című lapban minap közzétett elemzésével. Morell arról értekezett – és ezt az elméletét azután több tv-interjúban is kifejtette –, hogy titkosszolgálati múltjának tapasztalataiból merítve Putyin „jól kiszámítottan” nyitott Donald Trump felé, még a választási kampány elején, és „Trump gyengéire játszva, őt többször is dicsérve” az elnökjelöltet lényegében Oroszország „akaratlan ügynökévé tette”.
Vlagyimir Putyin tavaly decemberben a New Yorker című hetilap kérdésére válaszolva azt mondta Trumpról, hogy „éles eszű és tehetséges”. Trump újságíróknak nyilatkozva nyugtázta a dicséretet, és nagy tisztességnek nevezte, hogy „egy hazájában és azon kívül is oly nagy tiszteletnek örvendő ember” dicséri őt.
A Politico megállapítja: Donald Trump az elmúlt időszakban adott nyilatkozataiban ugyan visszafogta Vlagyimir Putyin iránti rokonszenvének megnyilvánulásait, de „több komoly politikai állásfoglalásában a Kreml irányvonalát képviselte”. A lap szerint ilyen nyilatkozata volt az is, amelyben a NATO életképességét kérdőjelezte meg, vagy amelyben amerikai–orosz együttműködésre szólított fel az iszlám nevében fellépő terrorizmus ellen.
