Mint azonban Suhevics szavaiból kiviláglik, az ukrán nacionalisták felháborodása mélyebb gyökerekből táplálkozik annál, hogy egy elnöki gesztussal le lehessen csillapítani. „Posztkolonialista manipulációról van szó, amelynek célja az ukrán nép ismételt lefejezése, akarat nélküli tömeggé silányítása. Ebben az értelemben Varsó ugyanolyan posztimperialista módon viszonyul Ukrajnához, mint Moszkva! Azt hiszik, nem tudjuk, hogy a lengyelek a lelkük mélyén arról álmodoznak, hogy országuk tengertől tengerig tart, s éppúgy magukénak érzik Vilniust, mint Lvivet?!” – visszhangozta interjújában az ukrán nacionalista nézeteket Suhevics, szerinte Varsó Ukrajna gyengeségét kihasználva éppúgy hátba szúrja országát, mint tette azt apja idejében.
A fentiek fényében alighanem a kötelező kincstári optimizmus mondatja Andrij Descsica varsói ukrán nagykövettel, hogy a kétoldalú kapcsolatok nem sínylették meg a történteket, s csupán Moszkva igyekszik összeugrasztani egyik legfontosabb szövetségesével Kijevet.
