„Eszünkben sincs Magyarországon élni!”

Belgrádban jártunk, ahol imádják és gyűlölik is Orbán Viktort. A migránsok nem hallottak se kvótáról, se no-go zónáról.

Különös látványt nyújt manapság a belgrádi buszpályaudvar előtti park: mintha le sem zárták volna a balkáni útvonalat, egyre több migráns gyülekezik délelőtt az Info Park nevű civil szervezet ideiglenesen felállított bódéjánál. Ebédhez készülődnek, 20-30 méteres a sor.

Irena Vari, a szervezet egyik önkéntese számokat is mond nekünk: legalább 500 migráns van most a közelben, de néhány napja 850-et számoltak össze a rendőrök. Ők azok, akik már nem fértek el a szerbiai befogadóállomásokon, s így arra kényszerültek, hogy itt várakozzanak.

Miközben a téren egyre többen gyűlnek össze, a fiatal nő elmondja: 50 százalékuk Afganisztánból érkezett, 20-30 százalékuk Irakból és Szíriából, a többiek pedig más országokból. Irena Vari úgy tudja, az itteniek fele már megpróbálta egyszer átlépni a magyar határt, de visszadobták őket a rendőrök. Ennek ellenére 90 százalékuk továbbra is hazánkon keresztül szeretne Nyugat-Európába jutni.

A belgrádi pályaudvar környékén folyamatosan jelen vannak a bűnözők. Tijana Sijaric, egy másik önkéntes szerint 100-200 euróba kerül a legolcsóbb szolgáltatás, ilyenkor csak a határig viszik a menekülteket, 2000 euróért viszont egészen Bécsig. A segítők hallottak a hétvégén nálunk tartandó referendumról: mindketten rossz ötletnek tartják, mert szerintük ilyen eszközökkel nem lehet megállítani a migrációt.

Mirjana Nesic, a Praksis nevű civil szervezet munkatársa is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Kifejti: a legfontosabb kérdés, hogy Európa tudná-e integrálni a menekülteket. Ha erre képtelennek bizonyulnánk, akkor csak gettók jönnének létre, ezt pedig senki nem akarja. Emiatt különösen fontos az integráció, ezért ők a pályaudvaron németül tanítják a menekülteket. Hol van itt erre lehetőség? – kérdezzük, mire Nesic a szabad ég alatti asztalra mutat, ahol éppen kávézunk.

Hamarosan egy orvos is megérkezik a helyszínre. Dr. Szaber Mohamed már jó ideje Szerbiában él, a magyar hatóságokról pedig lesújtó véleménye van. Állítása szerint még neki is gondja akadt velük a neve miatt, pedig még brit állampolgársága is van. Amikor a magyar kormány migrációs politikájáról kérdezzük, jelzi, csak a saját nevében tud nyilatkozni erről, ez pedig így hangzik:

„Orbán Viktor rasszista, abszolút rasszista.”

Merőben más véleményen van a belgrádi rendőrség különleges egységének egyik tagja, aki társaival és a szerb menekültügyi hivatal illetékesével érkezik a helyszínre. Úgy fogalmaz: habár Szerbia nem uniós ország, ő is ellenzi a kötelező kvótákat,

Orbán Viktornak pedig igaza van,

sőt biztosak lehetünk abban, hogy ezt a szerb társadalom is így gondolja. Annak ellenére vélekedik ekképpen, hogy éppen tőlük tudjuk meg: a helyieknek nincsenek problémái az itt megtelepedett migránsokkal, összetűzések sem voltak.

Mire véget ér az ebédosztás, az autóbusz-pályaudvartól nem messze, a Karadjordje utca túloldalán, a közgazdasági kar előtt elterülő park is migránsokkal telik meg. Egy 21 éves afganisztáni fiatalember, Muhammad Isak jelentkezik, amikor angolul beszélő menekülteket keresünk. Ő az édesapja tanácsára indult útnak, de nagyon azért nem kellett noszogatni, mert a tálibok megfenyegették, hogy elvágják a torkát. Amikor a népszavazásról kérdezzük, egy kisebb csapathoz vezet minket, ahol hozzá hasonlóan senki nem hallott a kötelező kvótákról, hát még a referendumról. Amikor elmagyarázzuk, miről is van szó, többen is megpróbálják elmondani: nem akarnak Magyarországon élni, csak átutazni szeretnének hazánkon.

Közben a kötelező kvótáról szóló magyar brosúrát is nézegetik a körénk gyűlt migránsok. No-go zónákról például most hallanak először. Miután megtudják, mit jelent a kifejezés, Muhammad kijelenti: ők nem akarnak ilyen helyeken élni, tiszteletben tartanák annak az országnak a törvényeit, ahová kerülnek. A füzetet lapozgatóknak feltűnik az az oldal is, ahol a bevándorlás és a terrorizmus kapcsolatáról írnak. Miután lefordítjuk nekik a szöveget, többen indulatos „No!” felkiáltásban törnek ki. Muhammad Isak még arra is megkér, hadd üzenhessenek Magyarországra. Rajtunk ne múljon. A jegyzetfüzetünkbe ezt írja:

Később egy másik csapathoz is elvezet a férfi, ahol két fiatalt mutat, akik Inamullah és Ali Khan néven mutatkoznak be. Állításuk szerint a magyar rendőrség kutyái harapták meg a lábukat a határon, az egyiknek még mindig be van kötözve a sebe. Majd odébb hívnak, és a telefonjukon egy felvételt mutatnak, amelyen vérző karú emberek látszódnak, akiket állítólag szintén a magyar határnál haraptak össze a kutyák egy hete. Íme (csak felnőttek számára!):

Mivel a videofelvétel valódiságát nem tudtuk megállapítani, belgrádi utunk után felkerestük a Magyar Helsinki Bizottságot, amelynek társelnöke, dr. Pardavi Márta elmondta: a videón lejátszódó jelenet egybecseng azzal, amit velük együtt más civil szervezetek munkatársai is tapasztalnak. Hozzátette: ezért már júniusban írtak a rendőrségnek, mire azt a választ kapták, hogy ők a jogszabályok betartásával és betartatásával törvényesen és szakszerűen hajtják végre a határvédelmi és -ellenőrzési feladataikat.

A magyar migránspolitikáról nem csak a belgrádi buszpályaudvaron van véleményük az embereknek, így egyenesen a szkupstinába, vagyis a szerb parlamentbe megyünk, hogy megismerjük a vezető kormánypárt, a Szerb Haladó Párt álláspontját. Ljubisa Stojmirovic parlamenti képviselő, a külügyi bizottság tagja fogad bennünket. A migránsok iránti szerb vendégszeretetet azzal magyarázza, hogy az országban még mindig emlékeznek: a kilencvenes években 300 ezer szerbet űztek el Horvátországból, majd később Koszovóból, s őket végül Szerbia befogadta. Ezért most is azon voltak, hogy megkönnyítsék a menekültek útját, sőt nem is próbáltak politikai hasznot húzni a pártok a migrációs válságból.

###HIRDETES2###

Stojmirovic úgy látja, a fő probléma ma elsősorban az, hogy az Európai Unió nem készült fel időben a krízishelyzetre. Így most inkább Magyarországra, Horvátországra haragszanak, vagyis azokra, akik úgy akarják megoldani a problémát, ahogy az nekik megfelel. Mindeközben pedig az unió oda küldené a menekülteket, ahol azok beléptek a területére, holott nyilvánvaló, hogy Magyarország gazdaságilag nem elég erős ehhez, és ez a helyzet Szerbiával is.

Ezért Stojmirovic egyetért Orbán Viktor menekültügyi politikájával, amely elutasítja a kvótákat. Ugyanis ezzel a rendszerrel most olyan gyenge országokba küldenék a betelepülőket, amelyek nem tehetnek a válságról, szemben például Amerikával. „Ezért támogatom az önök referendumát” – szögezte le a politikus.

Hogy lehet, hogy a migránsokkal barátságos Szerbia mégis támogatja a magyar kormány menekültügyi politikáját? Ezt a kérdést már a belgrádi Virágos téren tettük fel Boban Stojanovic politológusnak, a Belgrádi Egyetem politikatudományi kara oktatójának. A szakértő szerint Szerbiában elsősorban az ország elhelyezkedése miatt nem migránsellenes a közvélemény, hiszen nem számítanak cél-, inkább csak tranzitországnak. A szakember is megemlíti, hogy Szerbia a kilencvenes években rengeteg embert fogadott be, és bár akkor azonos vallású és nemzetiségű emberekről volt szó, az empátiából a mai napig maradt. De azt is tudják az országban, hogy a migránsok nem veszélyeztetik munkahelyeket, inkább itt költik a pénzüket. Éppen ezért a közvélemény inkább támogatja a szerb kormány migrációs politikáját.

A magyar helyzet megítélése azonban egészen más.

„Itt Orbán egy hős”

– jelentette ki Stojanovic, aki szerint a magyar miniszterelnököt Szerbiában az emberek nagy része olyan politikusnak tartja, aki az Európai Unión belül Magyarország szuverenitását védi, a szerb közvélemény pedig valójában ezt értékeli. Így akármilyen is Orbán Viktor menekültpolitikája, Szerbiában rengetegen gondolják azt, hogy a saját országuknak is éppen ilyenre lenne szüksége – tette hozzá a szakember.

Hazafelé a Nemanja utca elején – alig néhány épülettel arrébb van a szerb kormány épülete – még benézünk a menekültügyi információs központba. Rengetegen vannak itt, arra várnak, hogy ők is használhassák a számítógépeket, az internetet. A korábban megismert afganisztániakat is itt találjuk, akik nem várakoznak tovább, feladják, és inkább visszaindulnak a parkba, ahol hamarosan meleg teát osztanak. Arra kérnek, mindenképpen adjuk át a magyaroknak az üzenetüket:

„Nyugodjanak meg, nem akarunk Magyarországon élni!”