Mindennapos a kínzás a kelet-ukrajnai rabszolgatáborokban

Több ezer embert kényszerítenek arra veréssel és kínzásokkal, hogy ingyen munkát végezzenek.

Alekszandr Efresinnek jó munkája és rendezett magánélete volt, amikor az egyik átmulatott éjszaka után nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélték rablás és gyújtogatás miatt. Barátaival ugyanis – jó néhány sör elfogyasztása után – egy nyitott mikrobuszra bukkant, amelybe beszállt, beindította a motort, egyik társa pedig a hátsó ülésen tüzet is gyújtott, olvasható a BBC cikkében.

Ukrajnában azoknak a raboknak, akik vállalják, hogy büntetésük ideje alatt dolgoznak, a letöltendő évek harmadát elengedhetik. Efresin ennek megfelelően úgy számolt, hogy hat év alatt letöltheti a büntetését a Krasznij Lucs nevű ukrán településtől nem messze lévő börtönben. 2014-ben azonban háború tört ki Oroszország és Ukrajna között, és ez mindent megváltoztatott.

Addig ugyanis némi pénzt is kaptak a rabok a munkájukért, a Luganszki Népköztársaság egyoldalú kikiáltását követően viszont már semmit sem kaptak, aki pedig megtagadta a munkát, azt megverték, és az ételadagját is csökkentették. Efresin ráadásul csak 2019 szeptemberében szabadulhat, amikor letelik a teljes, nyolc és fél éves büntetése.

„Nem hiszem, hogy akár egy évet is kibírnék még ezen a helyen, nemhogy hármat – mondta a 29 éves férfi, aki napi tizenkét órán keresztül gyárt betonblokkokat. – Nem kapunk gyógyszereket, nincs orvosi ellátás vagy fájdalomcsillapító, a fogaim többségét már elveszítettem, ételnek pedig csak zabkását kapunk. Nincs más lehetőséged, csak a munka. Ha visszautasítod, akkor magánzárkába dobnak. Ez nem humánus.”

Az emberjogi aktivisták által készített jelentés szerint több ezren töltik börtönbüntetésüket hasonló körülmények között Kelet-Ukrajnában. A munkát lehetetlen megtagadni, ha valaki mégis megtenné, akkor a jelentés szerint három fokozatú büntetés vár rá:

A nehéz munkák mellett ráadásul az életük is veszélyben foroghat a fogvatartottaknak, miután gyakran nem biztonságos bányákban dolgoztatják őket. A szerencsésebbek koporsókat készítenek, lisztet őrölnek vagy bútorokat gyártanak. Az eladásból származó jövedelem eléri a több mint 350 millió forintnyi hrivnyát is, ami a luhanszki vezetők között oszlik meg. „Nehéz elhinni, hogy tanúi vagyunk egy modern rabszolgatábornak Európa közepén, pedig ez történik” – mondta a jelentést készítő Eastern Human Rights Group egyik tagja.

A rokonoknak azt is felajánlották, hogy fizessenek kenőpénzt, a szabadulásért cserébe 50-70 ezer dollárt kértek – mesélte Efresin testvére, aki végül nem fizetett. „Egyrészt úgyis átverés az egész, másrészt nem is tudnánk kifizetni ennyi pénzt” – közölte. 200 hrivnyát – nagyjából 2000 forintot – így is fizet minden hónapban, így lehet csak elkerülni, hogy ne magánzárkában tartsák a testvérét.

Az Eastern Human Rights Group állítása szerint hasonló körülmények között működik egy börtön a szomszédos Donyecki Népköztársaságban. Az elítéltek ráadásul egészen kis bűncselekmények elkövetéséért is bekerülhetnek ezekre a helyekre.

Az ukrán kormány korábban amnesztiát hirdetett sok olyan rab számára, aki nem erőszakos bűncselekményt követett el. Efresin ezt a határozatot elküldte a luhanszki hatóságoknak is, de ők visszaküldték, mondván, hogy az ukrán hatóságoktól kell átvenniük. Ukrajna azonban nem küldi el hivatalos úton, mert az azt jelentené, hogy elismerik az egyoldalúan kikiáltott Luganszki Népköztársaságot.