– Milyen a csehek hozzáállása a bevándorláshoz? A 70 ezer vietnamival nincs probléma?
– Az ukrán és a vietnami letelepülőkkel nincs gond, többségük munkavállaló vagy vállalkozó. Nem hallottam egyetlen etnikai alapú összetűzésről sem, és ez érvényes a más országokból érkezettekre is.
– Miért olyan nehéz intelligens bevándorlási politikát alkotni, ahol azok jönnének, akikre valóban szükség van, például gazdasági megfontolásból?
– Gondoljunk a XIX. századi amerikai bevándorlási politikára. Amerika mindenkit beengedett, aki csak dolgozni akart, de semelyik kormány se ígért társadalombiztosítást, lakhatást, ingyenételt vagy -ruhát. Csak azt mondták, gyertek, legyetek szabadok, és keressétek a boldogulást. Na ez a klasszikus liberális recept, amely Amerikát naggyá tette. A mai liberalizmus alatt a dajka állam mindenhatóságát értjük, ami beleszól a legapróbb dolgokba. Németország ennek nevében vezetett be nagyvonalú támogatásokat, nem csoda, hogy a bevándorlók oda igyekeznek.
– Egy beszélgetőfórumon azt mondta, liberális bevándorlási politikájával Angela Merkel tönkretette a CDU-t. Ennek milyen következményei lehetnek a pártban?
– Merkel katasztrófa. Nem vagyok konspirációs teóriák híve, de esetében még akkor se lennék meglepve, ha kiderülne róla, hogy KGB-ügynök volt. Az NDK idején magas rangú pártfunkcionárius volt, de bárhogy is, nem a szabadságért dolgozott. Utazhatott Nyugatra, ami nem sok ember kiváltsága volt. Nos, ez azért valamit elárul. Most, amihez hozzányúl, tönkremegy. A görög pénzügyi válságon csak rontott, a német energiaipart végzetesen eltorzította. És most jön a német bankrendszer. De kitartóan harcol lázálmaiért a keserű végkifejletig.
– Nagy-Britannia uniós távozásával milyen lesz az európai térkép, ki lesz, aki a helyébe lép?
– Olaszország a csőd szélén táncol, egyetlen reménysége az EU föderális átrendeződése lenne, amely egyben adósságai szétterítését is lehetővé tenné. Ha nem lesz föderáció, Olaszország lesz a következő Görögország. Franciaország sose gyógyult ki a napóleoni komplexusból, azt hiszi, neki kell irányítani Európát. Németországnak meg 71 évvel a második világégés után még mindig azt kell bizonygatnia, hogy nem akarja német arcúra formálni Európát. Ami a visegrádi államokat illeti, sokáig szkeptikus voltam, de már azt tartom, hogy nagyon jól tudják a francia–német központosító erőket ellensúlyozni.
