Lassan, de biztosan halad Moszul lassan harmadik hete tartó ostroma. Az iraki kormányerők kelet felől egyre mélyebben hatolnak be a városba, tegnapi tájékoztatásuk szerint már hat kerületet sikerült visszafoglalniuk. Előrenyomulásukat az Iszlám Állam jelentős veszteségek árán is egyelőre inkább csak lelassítani tudja: mesterlövészeik és a hátrahagyott, álcázott robbanó csapdáik visszavonulásuk után is veszélyt jelentenek. Az ostromlóknak tekintettel kell lenniük a civil lakosságra is, a tüzérségi és légicsapásokat csak célzottan hajthatják végre, hiszen a terroristák élő pajzsként használják a lakosságot. Az Egyesült Államok vezette koalíció légierejének dolgát egyébként lángra lobbantott olajos árkokkal is nehezítik. A sűrű fekete füst nem csupán állásaikat és a menekülő útvonalakat fedi, de az azonosítást is lehetetlenné teszi.
Hogy a terrorszervezet miben reménykedhet? Moszul többszörösen is szimbolikus jelentőségű. Irak második legnagyobb városa stratégiailag is fontos, ez a terroristák utolsó fellegvára az országban, Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam önjelölt kalifája itt kiáltotta ki 2014-ben a kalifátusát, a 2003-as amerikai invázió során hasonlóan kemény ostrom zajlott itt, és a város etnikai és vallási sokszínűsége már önmagában is jelképe mindannak, amivel a terroristák le akarnak számolni. Azt tehát nem tehetik meg, hogy egyszerűen feladják a települést. Bár al-Bagdadi, a minap közzétett lelkesítő üzenetében a végső győzelem mellett is hitet tett, valódi céljuk nem lehet más, mint az időhúzás. Míg ugyanis a város keleti negyedeiben sikerül feltartani az ostromot, helyszíni jelentések szerint a nyugat felé, Szíriába vezető utakon több száz autó kígyózik. Úti céljuk nem más, mint az Iszlám Állam fővárosa, Rakka.
Arról már korábban is érkeztek jelentések, hogy a Moszulban és környékén állomásozó vezetők egy része menekülőre fogta, és a város védelmét jobbára külföldi harcosok, könnyen befolyásolható helyi fiatalok, gyakran gyermekek látják el. Arról is pletykáltak, hogy maga al-Bagdadi is elhagyta Moszult, és Rakkába helyezte át székhelyét. Ám a terroristák azért tesznek róla, hogy ostromlók és a város magas árat fizessenek a győzelemért. Visszavonulásuk során a megszokott kegyetlenséggel végeznek a „dezertőrökkel”, kémekkel és árulókkal, sorra végzik ki a volt kormánytisztviselőket és elfogott katonákat.
A civileket az Irán által támogatott síita csapatok kegyetlen bosszújával rémisztgetik (a megegyezés szerint síiták nem vesznek részt a város felszabadításában), így a két tűz között ragadt moszuliak csapdában érezhetik magukat. Ebben a helyzetben az egyetlen vállalható kiút számukra is a szomszédos Szíria. Stratégiailag logikus lépés lenne, ha elvágnák a nyugat felé menekülő terroristák egyetlen menekülőútját, azonban úgy tűnik, ez nem fog megvalósulni. Az offenzívát észak felől Tel Afar városának irányába éppen a síita milíciák vállalták magukra, ám mivel az akció már lassan egy iraki-török háborúval fenyegetett, a település törzsi vezetőinek kérésére a lépésről végül letettek.
Szíriában az Iszlám Állam helyzete még sokkal stabilabb. Katonailag is: a támadásokat propagandacélokból gyakran rögzítő terroristák éppen ma tettek közzé egy videót, amelyen kilőnek egy orosz helikoptert.
Az országban az Egyesült Államok és Oroszország által vívott kliensháború közepette az Iszlám Állam jelenléte szinte másodlagos lett, így a terroristák joggal számolnak azzal, hogy megerősíthetik állásaikat. A Pentagon ígérete szerint Moszul ostroma után nem várat majd sokat magára a Rakka elleni támadás sem. Szíriában azonban óriási különbség, hogy hiányzik az az erő – Irakban a kormánycsapatok és a pesmergák –, amelyre támaszkodni lehetne. A támadásra ráadásul az új amerikai elnök beiktatásáig aligha kerül sor – bár Törökország már kilátásba helyezte az offenzívát –, az pedig nagyon eltérő hatással lehet az Egyesült Államok szíriai politikájára, hogy Donald Trump vagy Hillary Clinton arat győzelmet.
