Fillon toronymagasan nyerte az előválasztást

Tarolt Francois Fillon a jobboldali előválasztáson, ahol meglepően magas volt a részvétel.

Immár bajtársakként

Juppé időközben gratulált Fillonnak, felajánlva támogatását a jövő évi elnökválasztáshoz; közben arra kérte támogatóit, tartsák az irányt, legyenek erősek, és „segítsenek megújítani a francia gazdaságot”. Fillon meleg szavakat intézett hozzá és Sarkozyhez, mondván: mindenki segítségére szüksége lesz munkájához, és ő kezet nyújt mindenkinek, aki Franciaországot akarja szolgálni.

Persze az előválasztás nem sokat mond a teljes választókorú lakosság hangulatáról, különösképpen nem arról, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen hívei mennyien lehetnek, és mekkora a szavazati hajlandóságuk. Egy vasárnapi gyors felmérés szerint Le Pen hívei 9, a baloldali érzelműek 15 százaléknyian voltak jelen a 4 millió voksoló között. Fillon azért is lehet közkedvelt a jobboldali tábor számára, mert ő szolgálta végig Nicolas Sarkozyt 2007 és 2012 között, tehát aki új személyiséget, de alapvetően a nyugodt, konzervatív kormányzás lehetőségét keresi, Fillon személyében meg is találta.

Fillon és a világ

Fillon és Juppé párviadalát Kelet-Európában is élénk figyelem kíséri. Nem véletlenül, hiszen a mérsékelt jobboldal jelöltje várhatóan Franciaország következő elnöke is lehet, így komoly befolyással bír majd a Brüsszel–Washington–Moszkva háromszögön belüli hangsúlyok alakulására. Míg a leginkább konzervatív vonalat vivő Fillon sikerének a leginkább Moszkva és Damaszkusz örül, addig Juppé sikere Kijev malmára hajthatta volna a vizet. A párizsi konzervatív forradalomról értekezve elemzésében az ukrán Jevropejszkaja pravda nem leplezte csalódottságát afelett, hogy a francia államfő éppen „Putyin barátja” lehet. Kijevben inkább látták volna szívesen az atlantista, Clintonhoz közel álló és Oroszországgal visszafogottabb Juppé győzelmét az előválasztáson.

Moszkvában ezzel szemben már az első forduló után elemzések sora mutatott rá, hogy miniszterelnökként milyen közel került egymáshoz Fillon és Putyin. A két politikus közötti megértést jelzi az is, hogy Fillon már nem miniszterelnökként, de vendége volt pár éve a Valdaj Klub záró pódiumának is, ahol az orosz elnök keresztkérdésére nem zárta ki, hogy egyszer még harcba száll az elnöki címért. Arról persze ezek az írások hallgatnak, hogy a Valdaj Klubban megfordult már Sarkozy és Juppé is, jelezve a két ország közötti kapcsolatok jellegét. Moszkva öröme azonban ennek fényében is megalapozott, hiszen egy Le Pen–Fillon párharcból csakis a szankciókat ellenző, Európát de Gaulle-hoz hasonlóan politikai értelemben is az Atlanti-óceántól az Urálig értelmező politikus kerülhet ki győztesen. Sőt, e felállás mindegyik tagja felgyorsítaná a minszki folyamatot, s az ennek kapcsán rá nehezedő nagyobb nyomás mindenképpen szűkítené Ukrajna manőverezési lehetőségeit. S ha ehhez hozzávesszük Donald Trump e kérdésben elődjéhez képest eddig mutatott mindenképpen nagyobb visszafogottságát, akkor akár az is feltételezhető, hogy Moszkva előbb-utóbb kikerül a jelenlegi elszigeteltségéből.