Német államfő: Túl gyors az integráció, lassítsunk

Gauck így szerezné vissza az EU-tól elforduló emberek támogatását, belátva: „nem mindenki világpolgár”.

Az egykori keletnémet polgárjogi harcos és evangélikus lelkész a Welt am Sonntag című lapban megjelent interjúban az amerikai választási kampányról szólva kiemelte: foglalkozni kell azzal a fejleménnyel, hogy jelentőségre tettek szert „irracionális tényezők” a politikai folyamatok alakításában, és „a felvilágosult politika erői elérkezhetnek a határukhoz”.

Arra a felvetésre, hogy egy sor országban az állam és a kormányzás „illiberális” felfogását képviselő emberek juthatnak hatalomra, Joachim Gauck azt mondta, hogy nem tapasztal részükről „igazán felvillanyozó” javaslatokat, politikai programokat. Az ilyen mozgalmak és vezetőik inkább csak azt használják ki, hogy a lakosság egy része fogékony az egyszerű válaszokra, magyarázatokra. Ehhez még hozzájárul a határozott vezető iránti igény, amely olyan politikusok esetében is megnyilvánul, akik nem mindig veszik teljesen komolyan a demokratikus alapelveket.

Az utóbbi időszak fejleményei azt mutatják, hogy a „felvilágosodás világában” politikai szerephez juthatnak az „ellen-felvilágosodás rendszerei”, ezért nem szabad a demokráciát természetes adottságként kezelni, amelyért nem kell tenni semmit – tette hozzá a német államfő.

Tudomásul kell venni azt is, hogy „nem mindenki érzi magát világpolgárnak”. Míg az „eliteknek” nincs kifogásuk az ellen, hogy a világ egyre inkább „összenő”, sok polgár nehezen viseli ezt a folyamatot, és a társadalom bizonyos részeiben erősebb az igény az „elitek megbüntetésére”, mint a hajlandóság a részvételre „tematikus vitákban”.

Az „okos politikának” kezelnie kell ezeket a változásokat, a céljai feladása nélkül. Európára vonatkoztatva mindez azt jelenti, hogy érdemes szünetet tartani az integrációban, és végiggondolni, hogy a célokat milyen sebességgel lehet elérni – mondta a német szövetségi elnök.

Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió „nagyszerű koncepció”, egy „békeprojekt, amelyről nemzedékek előttünk csak álmodni mertek”, de „a mind szorosabb egyesülés útján időnként annyira gyorsan haladtunk, hogy nem tudott vagy nem akart velünk tartani az összes polgár”.

Mint mondta, nem tétlenségre van szükség, hanem lassításra és szünetre, mert vissza kell szerezni az EU-tól elforduló emberek támogatását. Egy részük az EU-ból pénzügyileg hatalmas mértékben profitáló tagállamokban él, például Lengyelországban – jegyezte meg Joachim Gauck, kiemelve, hogy nem csak pénzről van szó.

El kell érni, hogy az EU polgáraiban kialakuljon az a meggyőződés, hogy az egyesült Európa a békét, a szabadságot, a biztonságot, a demokráciát, a jogállamiságot jelenti. Ebben nagy felelőssége van Németországnak a történelme és a mérete, és amiatt is, hogy az EU haszonélvezője – mondta Joachim Gauck.

Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy sok ember azért ellenzi az EU-t és a globalizációt, mert „nem érzi igazán otthon magát az egyre összetettebb világban”. Az embereknek „szükségük van hazára, mindenki tartozni akar valahová”, de „a globalizált világban és az egyesült Európában is otthonra lehet találni”.

„Ezzel a ténnyel is érvelni kell az EU mellett” – húzta alá a német államfő.

„Miért kellene átengedni a (nemzeti) büszkeséget a nacionalistáknak?” – vetette fel Joachim Gauck, hangsúlyozva, hogy egy „európai és világpolgár” is lehet büszke a hazájára.

A német szövetségi elnök – akinek mandátuma márciusban lejár, második ciklust életkorára hivatkozva nem vállal, hivatalában várhatóan Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, a szociáldemokrata párt (SPD) politikusa követi – az interjúban többek között arról is beszélt, hogy a politika nyelvét gyakran csak a politika iránt nagyon érdeklődő emberek értik, ez az egyik oka annak, hogy a döntéseket nem mindig sikerül kellőképpen elmagyarázni. Ezért azt is alapelvként kell kezelni, hogy a kommunikáció nem segédeszköz, hanem „szerkezeti elem”, másként szólva „a jó kommunikáció önálló politikai érték”.

Olyan nyelvet kell kialakítani, amely ösztönöz a tárgyilagos vitára, például arról a kérdésről, hogy a pénztől eltekintve mit jelent az EU, és miként lehet élettel megtölteni az értékeket, amelyek mellett valamennyi tagállam elkötelezte magát.

Mint mondta, a közös értékek kérdése a menekültválság révén különösen jelentőssé vált, ezért helyes, hogy elindult a vita arról, hogy kinek miként kellene hozzájárulnia a menekültek ügyének megfelelő kezeléséhez, és helyes, hogy ez a vita „nem utolsósorban a mentalitásbeli eltérések miatt a rugalmas megoldásokról is szól”.