Padlógázzal érkezett, most a fékbe taposhat Trump

A szakértő szerint más a kampány és más a kormányzás, az új elnök nem fogja teljesen átszabni az USA-t.

– Ez az idén már a második pénzpiaci sokk a brexit után. Donald Trump megválasztása túltesz a britek uniós kilépése okozta kábulaton?

– Ugyanúgy a meglepetés erejével hatott, de a kezdeti esés után stabilizálódott a tőzsde. Az eddig elhangzottak alapján garantálható, hogy fel fogja számolni elődje legfőbb vívmányát, az Obamacare néven ismert egészségbiztosítási reformot. Az is biztosnak tűnik, hogy nekimegy a vagyonosokat kiszolgáló fedezeti alapoknak, az úgynevezett hedge fundoknak. Háromkulcsos jövedelemadót javasol, évi 25 ezer dollár alatt pedig mentességet ígér. Forintra átszámítva ez hétmillió egy évre, közel 600 ezer egy hónapra. Ebből a pénzből az Egyesült Államokban nehéz megélni, de azért meg lehet. A társasági adót sem véletlenül nyirbálná meg: drága a cégek működése az USA-ban, nem véletlen, hogy sokan elmenekülnek, az Európai Unión belül még Írország vagy Luxembourg is népszerű célpont. De afelől biztosak lehetünk, még ha komplex adócsökkentésről beszélt is, semmit nem fog elintézni egy huszárvágással. Forró téma lehet a NATO is, ha Trump megelégeli, hogy Amerika a legnagyobb teherviselő, és visszavenne a finanszírozásból, annak Európában nem fognak örülni.

– Minden közvélemény-kutató legalább 70 százalékos esélyesnek kiáltotta ki Hillary Clintont, de akadt olyan is, amely 95 százalékra tette a demokrata jelölt győzelmét. Mi vezethette meg ennyire őket? Alábecsülték az elitellenességre építő populizmus erejét?

– Új világot élünk, ezek a felmérések pedig a régebbi tapasztalatokon alapszanak. Olyan dinamikus gondolkodás zajlik, hogy az eddigi módszerekkel már nem lehet megállapítani, melyik üzenet milyen hatást gyakorol az átlagemberre. A racionális döntéseket ma már a szavazóurnáknál is felülmúlhatja a tömegpszichózis, a mozgósítás mellett felértékelődtek a jól célzott utolsó üzenetek. Donald Trump jó stábot rakott össze, tele ambiciózus fiatalokkal, akik megérezték az irányt, merre kell menni.

– Trump elsősorban a régi nagy ipari övezetekben nyert nagyot. Kevesen számítottak arra, hogy olyan republikánusoknak nehéz terepeken is állja a sarat, mint Michigan, Pennsylvania vagy Wisconsin. Mi történhetett?

– Közös jellemzőjük a rozsdaövezet államainak, hogy az ország nehéz- és feldolgozóipari gócpontja helyén jobbára gazdasági-társadalmi gondok tömkelege, munkanélküliség és kilátástalanság maradt. A „Tegyük ismét naggyá Amerikát” jelmondat ezeken a területeken telitalálatnak bizonyult. Florida is nagy és váratlan győzelem volt, ott szakadt le igazán Clinton. Ebben a csatatér államban négy éve Mitt Romney-t, nyolc éve pedig John McCaint is felülmúlta Barack Obama.

– Bár konkrét programot nem tett le az asztalra, az adócsökkentések mellett a szabadkereskedelmi egyezmények gáncsolását is előrevetítette.

– Egy darabig biztosan jegeli az Egyesült Államok és az Európai Unió közt kötendő transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerséget. Alaposan át fogják nézni az eddigi dokumentumokat, mi van bennünk, kinek kedveznek. Jövőre választások lesznek Németországban és Franciaországban is, amíg nem dől el, ki lesz Angela Merkel, illetve Francois Hollande utódja, addig biztosan nem vesz új lendületet a TTIP. Kínával szemben viszont aligha fog késlekedni, várhatóan magasra emeli a védővámokat.

– Megválasztását követő első beszédében Trump elmondta: meg fogja duplázni az amerikai GDP növekedését. Mi lehet az extra bővülés motorja?

– Egyszeri lökés lehet legfeljebb ekkora, tartósan aligha lehet fenntartani a duplázást. Illetve egyetlen út mégis van: ha alapjaiban változtatja meg a gazdasági növekedés számítási módszertanát. Donald Trump egyébként is megkérdőjelez több statisztikai mutatót, szerinte például a munkanélküliség nem 5,1, hanem 20 százalékos az USA-ban. Úgy látszik, az emberek vevők arra a kommunikációs technikára, hogy jön valaki, aki megmutatja, eddig eltitkolták előlük, milyen rossz is a helyzet valójában.

– Arról is beszélt a pódiumon, hogy újra kell építeni az ország infrastruktúráját, amivel több millió amerikainak ad majd munkát. Ez üres lózung vagy olyan keret, amelyet meg lehet tölteni tartalommal?

– Utakat és hidakat – ezt minden elnök elmondja. De hamar besül a törekvés, amikor megkapják az első kérdést: rendben, de mégis miből? Eddig is ciklusról ciklusra feljebb tolták a költségvetési plafont, egyszerűen nincs forrás nagy infrastrukturális beruházásokra.

– A migrációról hasonlóan gondolkodik az új elnök, mint Orbán Viktor. Bár rögtön megígérte, hogy az országban minden vallású és etnikumú ember biztonságban élhet, mi várható, ha nem lesznek mexikói vendégmunkások? Ki végzi majd el az amerikaiaknak „büdös” munkát?

– Ez mindig is érzékeny kérdés volt. Trump 11 millió illegális bevándorlóról beszél, de ennyi embert egyik napról a másikra nemhogy kitiltani, azonosítani sem lehet. Biztosan meg fogja szabni, ki kaphat letelepedési engedélyt és ki nem, akár még az Egyesült Államokban tanuló diákok szabad mozgásának is gátat szabhat. Azt azonban fontos megjegyezni a mexikói bevándorlókkal kapcsolatban, hogy aki munkakerülő, de a szociális hálóba kapaszkodik, arra joggal tekintenek élősködőként. Aki viszont tisztességesen dolgozik, azt elfogadják és megbecsülik. A legtöbben kertészkedésből, fuvarozásból élnek, raktárban vagy hűtőházakban dolgoznak, de akadnak olyanok is, akikből talpalós ügynökök lesznek.

– A kongresszusban és a szenátusban is stabil a republikánus többség. Megteheti a jelöltként nagyszájú Donald Trump, hogy visszahúzódik az ovális irodába, és a fontos döntéseket a szakértőkre bízza?

– Ez aligha lepne meg bárkit is: más a kampány és más a kormányzás. Az elnök emberei című sorozat óta tudjuk, aki belép a Fehér Házba, az tisztában van azzal, hogy minden lépésével támadási felületet adhat, ezért folyton készenlétben kell lenni. Több szempontból levehetik a válláról a terhet a szakértők, a tanácsadók. Ha valóban emlékezetes akar maradni, a külpolitikában kell nagyot alkotnia.

– Mi vár Magyarországra a Trump-érában? Mit remélhetünk, illetve mitől kell tartanunk?

– A nemzetközi megítélésünk miatt nem mindegy, milyen szemmel tekint ránk az amerikai külügy, de a gazdasági erőnk közel sincs akkora, hogy megkülönböztetett figyelmet kapjunk a tengerentúlról. Könnyen elképzelhető, hogy tényleg a migránskérdés megítélése marad a legfőbb közös téma.

– És milyen amerikai gazdaságpolitika vár Oroszországra?

– Moszkva újra egyre erősebb. Donald Trump hiába hangoztatja, hogy milyen jó viszonyban van Vlagyimir Putyinnal, mégis több lehet a konfrontáció, mint a közös megoldáskeresés. Trumpnak a közel-keleti nézetei is megosztók. Úgy látja, a Szaddám Huszein-féle Irak és a Moammer Kadhafi vezette Líbia idején jobb volt a helyzet a kiszámíthatóbb erőviszonyok miatt, az Iszlám Államból pedig kibombázná az utolsó leheletet is.

###HIRDETES2###