Bő két hete, december 11-én tartottak előre hozott választást Macedóniában, ám az eredmény rendkívül szoros lett, az akkor még vesztesnek tűnő baloldali ellenzék meg is támadta azt bizonyos szavazókörökben történt szabálytalanságok miatt.
Végül egyetlen kisváros, az északnyugaton fekvő Tearce egyik választókerületén múlott, hogy az eddig is kormányzó jobbközép Belső Macedón Forradalmi Szervezet–Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO–DPMNE) sorozatban tizedik választási győzelmét aratja-e. Ha a kisvárosban 307 szavazattal többet kapott volna az ellenzéki balközép Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM), akkor változott volna a mandátumok aránya, ám végül ezen a tearcei megismételt választás nem módosított. Így Nikola Gruevszki exminiszterelnök pártja, a VMRO–DPMNE 51 mandátummal, a Zoran Zaev vezette SDSM pedig 49 mandátummal zárta az előre hozott választást, 18 596 szavazattal kapott többet a kormánypárt baloldali ellenfelénél. Zaev egyébként a voksolást megelőzően azt mondta, ha nem nyer a baloldal, felhagy a politizálással.
Az országot 2006 óta vezető Nikola Gruevszki azért kényszerült ismét megméretni magát az urnáknál – két évvel a tervezett választási időpont előtt –, mert az ellenzék azzal vádolta meg a kormányt, hogy húszezer embert (politikusokat, bírókat, újságírókat, rendőri és vallási vezetőket) hallgattatott le. Az egészből politikai válság kerekedett, amelyet Gruevszki szerint az ellenzék szított, hogy aztán megpuccsolja a kormányt.
Erre válaszul Zaevék korrupciós ügyekről hoztak nyilvánosságra hangfelvételeket. Ezekből kiderült, a tíz éve regnáló kormány az utóbbi esztendőkben közpénzek dollármillióit lopta el, belenyúlt a választási eredményekbe, valamint ellenfeleivel szemben használta az elvben független igazságszolgáltatást. A kormány úgy védekezett, külföldi kémek készítették a szerintük hamis felvételeket.
Az elmúlt két évben kormányzás nem nagyon zajlott Macedóniában, viszont ellenzéki tüntetések igen. Nem csoda, hogy a kormány igyekezett elterelni a figyelmet a botrányairól: etnikai konfliktust szított az északi Kumanovo városában, ahol albán gerillák csaptak össze helyi erőkkel 2015. május 9-én. Ebben tizennégy fegyveres és nyolc rendőr hunyt el, harminc embert tartóztattak le terrorizmus gyanújával – később kiderült, a kormánypártnak is köze volt a konfliktushoz.
A válság során Oroszország egyébként támogatta a VMRO–DPMNE-kormányt, Szergej Lavrov külügyminiszter szerint a Nyugat Gruevszki aláásásával kormányváltást akart összehozni Macedóniában. Az orosz kapcsolatra utal az is, hogy a kormánypárti szimpatizánsok orosz zászlókat és ortodox kereszteket lóbáltak az elmúlt évek ellentüntetésein.
A 123 fős szkopjei parlamentben tehát egyik pártnak sincs többsége. A VMRO–DPMNE-nek van potenciális koalíciós partnere, hiszen a harmadik legsikeresebb párt, az albán Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) 10 képviselői helyet szerzett, de még így is kisebbségi kormányt alakítanának 61 mandátummal. „Noha az albán pártok részéről elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy nem lépnek majd koalícióra Nikola Gruevszki pártjával, a DUI részéről ezt nem lehet kizárni” – mondta ezzel kapcsolatban másfél hete lapunknak Orosz Anna, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.
Ha ismét összeáll az eddigi koalíció, annak Moszkva örülhet majd. Orosz Anna szerint az oroszok alapvetően akkor szólaltak fel a balkáni ország mellett, amikor megkérdőjelezhette az ország euroatlanti integrációs törekvéseit vagy kritizálhatta a Nyugat beavatkozását a macedón belügyekbe. De általában a választások eredményére valószínűleg nem volt hatása – jelentette ki. Az állam Oroszországhoz való közeledését részben magyarázhatja Orosz Anna szerint, hogy az Európai Unió 2005 óta várakoztatja Macedóniát.
Ugyanakkor az ország gazdasági kapcsolatai az EU-val erősebbek, az oroszok csak egy-egy szektorban aktívak, így komoly változás nem várható a mostani választást követően. A szakértő hozzátette, az EU-csatlakozás továbbra is külpolitikai stratégiai prioritás marad Macedóniában, mivel a társadalom uniópárti – a helyi albánok még lelkesebbek, mint a többségi lakosság. Azaz, aki unióellenes politikát folytat Macedóniában – mondta Orosz Anna –, az az albánok támogatásának elvesztését kockáztatja, és előfordult már, hogy a téma miatt átmenetileg szakított a VMRO–DPMNE és a DUI. A szakértő kérdésünkre elmondta még, hogy „a migrációs válság kezelésében a választást követően sem várható változás”.
