A brexit magával rántotta a rendkívül tehetségesnek tartott konzervatív David Cameront, aki politikai sorsát kötötte a voksolás végkimeneteléhez. Ő csupán annyit szeretett volna elérni Brüsszelnél, hogy béklyót tehessen a rekordmagas szintet elérő bevándorlásra, hogy a bürokrácia visszafogásával felgyorsíthassa a digitális piacot, ám ezzel párhuzamosan hagyják ki országát az EU gazdasági kormányzásából. Június 24-re azonban minden megváltozott, a brexit színre léptetett egy kiváláspárti politikust, az addigi belügyminisztert. Theresa May beiktatása után mottóként fogalmazta meg, hogy sikert kovácsol országa unióból való kiléptetéséből. Ennek egyelőre a leghalványabb jelei sem látszanak, sőt a kilépés leginkább az idegenellenességet korbácsolta fel. Szeptemberben brit fiatalok agyonvertek egy lengyelül beszélő negyvenéves vendégmunkást, az eset indítékát egyértelműen a brexit rovására írták.
Theresa May egyelőre annyit tett, hogy uniós kilépési minisztert nevezett ki, aki Michel Barnier-vel, az unió hasonló pozícióba emelt csúcsbürokratájával fog tárgyalni. A brit államigazgatási szervek, elsősorban a londoni vízfej, a Whitehall felől ugyanakkor már hosszú hónapok óta olyan jelzések érkeznek, hogy megfelelő politikai iránymutatás hiányában káosz uralkodik a végrehajtás alacsonyabb szintjein. Az európai politikusok számára feszítő kérdés, hogy bár Theresa May már két uniós csúcson vett részt június óta, mégsem derült ki semmi a terveiből. Többek között Orbán Viktor magyar kormányfő is járt nála Londonban, ám ez a látogatás mindkét fél számára amolyan puhatolózás volt. A magyar felet akkor is, és a jövőben is elsősorban az uniós munkapiac majdani elérésének mikéntje fogja érdekelni, hiszen nem mindegy, hogy a több százezer kint dolgozó magyar milyen feltételek mellett folytathatja karrierjét. EU-s etikett szerint háttértárgyalások az uniós alapszerződés 50. cikkelyének megnyitása előtt nem lehetségesek, de év közben lapunknak nyilatkozva több uniós szakértő is azt állította, hogy ezeken a puhatolózó találkozókon nem is lehetett másról szó, mint Nagy-Britannia és az adott ország jövőbeni viszonyáról, tehát egyfajta értelemben ezek is háttértárgyalásoknak minősültek.
