Kilenc hónap tétlenség követi a brexitet

A felfordulás évtizedét hozhatja a végzetesnek bizonyult júniusi népszavazás.

Egy radikális jobboldali vezetésű délfrancia kisváros önkormányzata egy eddig névtelen közterületet rue de Brexitnek, vagyis Brexit utcának nevezett el, ám a britek június 23-án meghozott döntésének emléket állító utca történetesen egy önmagában végződő aszfaltcsík Beaucaire iparnegyedében. Kis szépséghiba, hogy az érintett közterület épp az EU egyik alapító atyjáról, Robert Schumanról elnevezett utca mellett található.

És ha már Franciaország felől kezdjük a britek végzetesnek bizonyult népszavazása után kialakult helyzet értékelését, gyorsan leszögezhetjük, hogy nem lesz egyértelmű győztese Európában Nagy-Britannia EU-ból való kilépésének – semelyik nagy tagország nem tudja betölteni a szigetország helyét, ezt talán már Olaszország is belátta. Matteo Renzi azóta lemondott kormányfő ugyanis nem túl burkoltan célzott arra, hogy Németország fő ellensúlyának szerepére országa szívesen vállalkozik. És hiába teríti ki a vörös szőnyeget a francia és a német kormány a Londonból elköltözni – vagyis az európai gazdasági övezetben maradni – kívánó cégek elé, több mint fél évvel a referendum után egyelőre arról szólnak a hírek, hogy nem kell elsietni a székhelyváltást. Ellenkezőleg: a londoni pénzügyi elemzőházak és tanácsadócégek, portfóliókezelők soha annyi megrendelést nem láttak, mint most, megbízóik ugyanis uniós kilépésikockázat-elemzéseket várnak tőlük. Valóban úgy áll, hogy a legnagyobb nemzetközi elemzők nem győzik a munkát, és a brexit váratlan bevételi forrással szolgál számukra, és ahogy telik az idő, nem csak rövid távon. Már most tudható, hogy a kilépési tárgyalások 2017 márciusa előtt nem kezdődnek el, tehát kilenc hónap alatt semmi konkrét lépés nem történik, amelyből az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeni kapcsolatra következtetni lehet.

A brit közbeszédet eközben már fél éve a brexit várható hatása uralja, mindennap születik egy-egy állásfoglalás, elemzés, bejelentés a témában. A kérdés annál is idegölőbb, mert a választókorú állampolgárok kiugróan magas hányada, 72 százaléka voksolt, de csupán 51,9 százaléka mondott igent a leválásra. Következésképpen ádáz jogi harc is folyik a kérdésben, egy pertársaságnak sikerült elérnie, hogy a Theresa May vezette kormány nem kezdheti meg a kilépési tárgyalásokat Brüsszellel a parlament mindkét háza véleményének kikérése nélkül. Még kétségbeesettebben harcol a bennmaradásért az uniós fejlesztési támogatásokból szépen gyarapodó, ám Angliánál még mindig elmaradottabb Skócia, ahol a szavazók majdnem kétharmada, 62 százaléka mondott igent az EU-ra.

A brexit magával rántotta a rendkívül tehetségesnek tartott konzervatív David Cameront, aki politikai sorsát kötötte a voksolás végkimeneteléhez. Ő csupán annyit szeretett volna elérni Brüsszelnél, hogy béklyót tehessen a rekordmagas szintet elérő bevándorlásra, hogy a bürokrácia visszafogásával felgyorsíthassa a digitális piacot, ám ezzel párhuzamosan hagyják ki országát az EU gazdasági kormányzásából. Június 24-re azonban minden megváltozott, a brexit színre léptetett egy kiváláspárti politikust, az addigi belügyminisztert. Theresa May beiktatása után mottóként fogalmazta meg, hogy sikert kovácsol országa unióból való kiléptetéséből. Ennek egyelőre a leghalványabb jelei sem látszanak, sőt a kilépés leginkább az idegenellenességet korbácsolta fel. Szeptemberben brit fiatalok agyonvertek egy lengyelül beszélő negyvenéves vendégmunkást, az eset indítékát egyértelműen a brexit rovására írták.

Theresa May egyelőre annyit tett, hogy uniós kilépési minisztert nevezett ki, aki Michel Barnier-vel, az unió hasonló pozícióba emelt csúcsbürokratájával fog tárgyalni. A brit államigazgatási szervek, elsősorban a londoni vízfej, a Whitehall felől ugyanakkor már hosszú hónapok óta olyan jelzések érkeznek, hogy megfelelő politikai iránymutatás hiányában káosz uralkodik a végrehajtás alacsonyabb szintjein. Az európai politikusok számára feszítő kérdés, hogy bár Theresa May már két uniós csúcson vett részt június óta, mégsem derült ki semmi a terveiből. Többek között Orbán Viktor magyar kormányfő is járt nála Londonban, ám ez a látogatás mindkét fél számára amolyan puhatolózás volt. A magyar felet akkor is, és a jövőben is elsősorban az uniós munkapiac majdani elérésének mikéntje fogja érdekelni, hiszen nem mindegy, hogy a több százezer kint dolgozó magyar milyen feltételek mellett folytathatja karrierjét. EU-s etikett szerint háttértárgyalások az uniós alapszerződés 50. cikkelyének megnyitása előtt nem lehetségesek, de év közben lapunknak nyilatkozva több uniós szakértő is azt állította, hogy ezeken a puhatolózó találkozókon nem is lehetett másról szó, mint Nagy-Britannia és az adott ország jövőbeni viszonyáról, tehát egyfajta értelemben ezek is háttértárgyalásoknak minősültek.

Bár számos elemzés kimutatta már, hogy bizonytalan évtized elé néz a szigetország, vannak optimizmusra okot adó jelek is. A Google amerikai informatikai cég Londonban építi következő, hétezer embernek munkát adó nagy IT-központját. Az IBM, a Facebook is újabb nagy-britanniai beruházásokat jelentett be, sőt a japán autóipari óriás, a Nissan is a szigetország mellett döntött új autótípusa megépítése helyszínéül.