Egy hete mondott le John Key, a kormányzó Nemzeti Párt feje a miniszterelnöki pozícióból Új-Zélandon. Indoklása szerint nem akart abba a hibába esni, mint sok politikus, akik túl sokáig maradnak hatalomban. A családja unszolására lelépő Key – aki nyolc éve vezette országát – egyébként esélyese lett volna a jövő évi választásnak.
Egy nyolc éve Új-Zélandon élő magyar blogger, Pappito akkor azt mondta az MNO-nak, hogy Key remekül kormányozta az országot. Reményei szerint a miniszterelnök távozása nem roggyantja meg a kormányzó Nemzeti Pártot, és nem veszíti el a jövő évi választást, „mert akkor mindaz, amit a Key-kormányzás elért három ciklus alatt, megy a levesbe, meg kitör a szocializmus” – vázolta félig humorosan.
John Key maga „jelölte ki” utódját, Bill Englisht, legutolsó kormányának pénzügyminiszterét. Az 54 éves politikust végül meg is választotta a Nemzeti Párt tisztújító kongresszusa hétfőn, így ő lett a párt elnöke és az ország miniszterelnöke is egyben. A politikus letette a hivatali esküt, így ő lett országa 39. kormányfője.
Bill English 1961-ben született Lumsdenben, Új-Zélandon, szülei tizenkét gyermekéből a másodikként. A római katolikus neveltetésben részesült English gyermekéveit szülei bárányfarmján töltötte, majd kereskedelmet és angol irodalmat tanult, mielőtt visszatért volna farmerkedni az egykori birtokra. 1987-ben költözött Wellingtonba, ahol politikai elemző lett az államkincstárnál, de később ismét hazatért a farmra. 1990-ben indult először képviselőnek a Nemzeti Párt színeiben – amelyhez 10 évvel korábban csatlakozott –, azóta képviselő, pártja kormányra kerülése óta pedig több miniszteri posztot is viselt, volt miniszterelnök- és pártelnök-helyettes is. Két kisebb botrány kötődik nevéhez, ezek közül a második, 2009-es a komolyabb: kiderült, hogy hatalmas összegeket vett fel megélhetési hozzájárulás gyanánt a miniszterelnök-helyettesi fizetése mellett – az összeget vissza is kellett fizesse az államkincstárba.
Bill English régi motoros az új-zélandi politikában, 1990 óta a parlament tagja. Két évig már vezette a pártot – 2001–2003 –, erre az ellenzékben töltött időszakra vélhetően nem emlékszik vissza szívesen, hiszen 2002-ben szenvedte el a Nemzeti Párt történetének legsúlyosabb vereségét. Aztán jött Key és minden megváltozott, de English nem felejtett: „Az ember azonban többet tanul a kudarcokból, mint a győzelmekből” – jelentette ki most, hogy ismét elnök lett, utalva az akkori vereségre és a 2017 novemberében esedékes parlamenti választásra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!