A miniszterelnök, aki tudta, mikor kell lelépni

Nem akart túl hosszú ideig hatalmon maradni, ezért lemondott Új-Zéland miniszterelnöke.

Senki sem számított rá, mégis megtörtént: lemondott Új-Zéland miniszterelnöke, John Key, aki már nyolc éve vezette országát. Az egykori pénzügyi szakemberről úgy tartották, indulhat a jövő évi választáson is, ám most rácáfolt a szakértőkre, és hétfőn közölte, ennyi volt.

A centrista Nemzeti Párt vezetőjének indoklása innen, Közép-Európából egészen sajátosnak tűnik: állítása szerint nem akar abba a hibába esni, mint sok vezető, aki túl sokáig marad hatalomban. Emellett remegő hanggal arról is beszélt, családja látta kárát a nyolc évig tartó országvezetésnek – állítólag a felesége kérte arra, hogy mondjon le. Key kijelentette, pártja választmánya a december 12-ei ülésen dönt utódjáról, ő Bill English eddigi pénzügyminiszterre voksol majd.

Key nyolcéves regnálása nemzetközi viszonylatban egyébként nem is számít annyira soknak: a közelmúltban Tony Blair több mint tíz évig kormányozta Nagy-Britanniát, a szomszédos Ausztráliában Sir Robert Menzies több mint tizennyolc évig miniszterelnökösködött, Indiában a két éve leköszönt Manmohan Singh tíz évig volt kormányfő, míg például Magyarországon Orbán Viktor három ciklus alatt már tíz évnél jár.

Senki sem látta, hogy fog bekövetkezni – mesélte a Magyar Nemzetnek egy 2008 eleje óta Új-Zélandon élő blogger, Pappito, akit korábban a hakával kapcsolatban szólaltattunk meg. Állítása szerint „a helyi újságok, politikai bloggerek mind felpörögtek, mint a zománclavór” a hír hallatán.

John Key 1961-ben született Aucklandben. Apja angol bevándorló volt, aki a spanyol polgárháborúban és a második világháborúban is harcolt, anyja osztrák zsidó származású volt. A christchuchi Canterburyi Egyetemen tanult pénzügy-számvitelt. Középiskolában megismert barátnőjét, Bronagh-t 1984-ben vette el, két gyermekük van, Stephanie és Max – utóbbi énekesként és rádiós műsorvezetőként ismert Új-Zélandon. John Key pénzügyesként különböző országokban dolgozott, 1998-ban kezdte érdekelni a politika, 2002-ben pedig bekerült a parlamentbe a Nemzeti Párt színeiben. 2006-tól vezette az ellenzéket, 2008 óta pedig az ország miniszterelnökeként tevékenyekedett – ez volt a harmadik hároméves ciklusa.

Nem csoda, hogy a legnagyobb napilap, a The New Zealand Herald (NZH) internetes oldala is ilyen címmel közölt cikket: „John Key lemondása a politikatudósokat is meglepte”. Az új-zélandi politikát harmincöt éve tanulmányozó Raymond Miller, az Aucklandi Egyetem szakértője szerint politikai szempontból nem lett volna oka Keynek lemondani, hiszen az elmúlt nyolc évben végig ötven százalék körül volt a kormánypárt népszerűsége.

Pappito kérdésünkre elmesélte, hogy a helyi magyarokkal nem szokott beszélgetni politikáról, így nem tudtuk meg, van-e valamennyire egységes álláspontjuk Key miniszterelnökségéről a kint élő honfitársainknak.

Az azonban kiderült, hogy a lakosság nagyjából korcsoport szerint van megosztva John Key megítélését illetően. A fiatalabbak zöld és balos eszméket vallanak, ezért a privatizáló miniszterelnököt amiatt kritizálják, hogy elherdálta a nemzeti vagyont. A középkorúak inkább támogatták, mert csökkentette az adókat, emellett a gazdaság is jól teljesített: az elmúlt két évben már pozitív államháztartási mérleggel zárt Új-Zéland.

A magyar blogger – aki maga is Nemzeti Párt-szavazó – úgy véli, Key remek miniszterelnöke volt az országnak, hiszen növelte a megújuló energia felhasználását, és csökkentette a bürokratikus vízfejet, Új-Zélandot pedig igyekezett nemzetközi politikai tényezővé varázsolni. Olcsóbbak lettek a ritka és drága gyógyszerek, sok állítólag gyógyhatású készítménytől megvonták az állami támogatásokat, csökkentek a járműtartási költségek, emellett állami optikai internethálózatot építettek ki az országban.

„Két éve több ausztrál jön ide élni, mint kivi oda, ez nagy szó, ilyen sosem volt”

– mesélte Pappito. Szerinte Key született politikus, aki jól tud beszélni, ért az emberek nyelvén. Igaz, személyesen neki nem volt szimpatikus a kisebb-nagyobb „hülyeségei” miatt – ezekből egy ötös listát a NZH is közzétett, itt található. A magyar blogger ugyanakkor reméli, hogy Key távozása nem roggyantja meg a kormányzó Nemzeti Pártot, és nem veszíti el a jövő évi választást, „mert akkor mindaz, amit a Key-kormányzás elért három ciklus alatt, megy a levesbe, meg kitör a szocializmus” – vázolta félig humorosan. Ez egyébként tényleg téma „a hobbitok földjén”, Barry Soper politikai kommentátor egyenesen azt írta az NZH hasábjain, hogy a Nemzeti Párt „intenzív osztályra került” azzal, hogy elveszítette John Keyt.

Arra a kérdésre, hogy szerinte melyik volt a távozó kormányfő legemlékezetesebb politikai tette, Pappito úgy válaszolt, „biztos a hülye zászlócsere fog megmaradni a fejekben”. Ám szerinte nem ez, hanem a Maori Párt koalíciós partnerré emelése volt a legfontosabb cselekedete. Key nem szorult rá a maorik támogatására, „viszont alapjaiban változott meg a maorik politikai jelenléte”. Korábban az volt a jellemző, hogy a maorik bármit kérhettek, az előző, baloldali kormányzat mindent megadott nekik. Pappito kiemelte még a Kínával kötött szabadkereskedelmi egyezményt, valamint a melegházasság legalizálását, amely „nagypolitikai szempontból nem fontos dolog, de a társadalom szabadon gondolkodásának jó fokmérője. Ugyanakkor az összparlamenti döntés volt, nem Key vagy a pártja érdeme” – zárta szavait a blogger.