Kritikus pillanatban gyilkolt a magányos farkas

Kinek az érdekében állt az orosz nagykövet meggyilkolása a szíriai események közepette?

Az ankarai orosz követ meggyilkolását és a berlini kamionos terrortámadást érdekes véleménycikk követte ma reggel az amerikai CNN hírtelevízió honlapján Frida Ghitis veterán külpolitikai újságíró részéről. A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy „1914 maró illata” száll a levegőben, s Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös Gavrilo Princip szerb nacionalista általi meggyilkolásához, az első világháborút kiváltó eseményhez hasonlítja a tegnapi történéseket. Mint írja, csakúgy mint akkor, a világot most is feszültségek terhelik, erősödik a nacionalizmus, a régi rend felbomlani látszik.

Néhány órával az orosz diplomata elleni merénylet után egy férfit letartóztattak Ankarában, mert sörétes fegyverrel leadott egy lövést az amerikai nagykövetség előtt, mire az amerikaiak bejelentették, hogy ankarai, isztambuli és az incirliki bázis melletti adanai külképviseleteik ma zárva maradnak. A török reakciókban ismét felbukkant az Egyesült Államokban élő, a nyári puccsért felelőssé tett Fethullah Gülen neve, akit Washington máig nem hajlandó kiszolgáltatni – egyik legfontosabb NATO-szövetségesének kérésére sem.

Bár egy hollywoodi filmstáb együttes erőfeszítése sem jeleníthette volna meg meggyőzőbben a magányos farkas karakterét az ankarai rohamrendőrnél, Mevlüt Mert Alintasnál – aki egyes hírek szerint kapcsolatban állt az Al-Kaida-szövetséges An-Nuszrával –, a geopolitikai körülményeket, melyek közepette erre a tettre sor került, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem feltétlenül azért, mert van bizonyíték a kapcsolatra a merénylő és az egyik nagyhatalmi szereplő között, hanem inkább azért, mert – mint Ghitis is írja – az amúgy is puskaporos hangulatban az ilyen események jelenthetik a gyújtószikrát. Jóformán mindegy, hogy milyen formában, de a váratlan, nagy horderejű események – mint egy-egy jól megtervezett, magas kommunikációs egyenértékű terrortámadás – olyan zavart okozhatnak, amely események láncreakcióját indíthatja be. A sikeres ankarai merénylet Oroszország képviselője ellen egyúttal például azt üzeni minden iszlamistának: a szíriai háborúba beavatkozó keleti nagyhatalom elleni támadások kivitelezhetők.

Ami az időzítést illeti, roppant fontos tényező, hogy a merényletre olyan időszakban került sor, amikor az elnökválasztást követő amerikai politika bénultságát kihasználva Oroszország, Törökország és Irán vette kezébe a kezdeményezést Szíriában, amit az aleppói egyezség, illetve a nagyhatalom és két térségi középhatalom külügyminisztereinek mai, moszkvai találkozója is alátámaszt. Ha ez a modell hosszú távon stabil marad, az nemcsak Szíriára, hanem az egész Közel-Keletre, a muszlim világra nézve jelent alternatívát az Egyesült Államok eddigi dominanciájával szemben, de Európára nézve sem közömbös. Emlékezetes: a tavaly szeptember végén megkezdett orosz beavatkozást nem sokkal követte egy harci gépük lelövése a török légierő részéről, s az elkövető pilóták a nyári puccskísérletben is szerepet játszottak. Az akkori kritikus geopolitikai helyzetben egy-egy alacsonyabb rangú szereplő másodpercnyi cselekvése is döntővé vált: ha csak fél évre is, de befagyasztotta Moszkva és Ankara bimbózó kapcsolatait.

Azt is szem előtt kell tartani, hogy ami a nagy láthatóságú politikai lépések, katonai beavatkozások, nemzetközi egyezmények esetében bénultságot jelent a választás és beiktatás közötti átmeneti időszakban, az örökké éber titkosszolgálatok és az ő úgynevezett fekete műveleteik szempontjából inkább lehetőséget. Ilyenkor gyengül a washingtoni kontroll, lehet feszegetni a meglévő felhatalmazások határait, maximálisan felhasználni az emberi és anyagi erőforrásokat az amerikai érdekek helyi védelme érdekében. A törökországi belső ellentétekben érintett szíriai, iraki iszlamista-lázadó, kurd körökben bizonyosan rendelkezésre állnak ilyen eszközök.

A január 20-án beiktatandó Donald Trump mozgásterét jelentős mértékben befolyásolhatják a mostani átmeneti időszakban bekövetkező események. Korlátozások, de lépéskényszerek is előállhatnak. Hiába a közeledési szándék Oroszországhoz, a szíriai beavatkozás rezsimellenes karakterének felszámolása és a terrorellenes jelleg erősítése, ha az események nyomán például amerikai katonák, diplomaták élete kerül veszélybe, az új elnöknek nem sok választása marad, folytatnia kell az eddigi intervenciós politikát.