Nem lehet minden merényletet megakadályozni

Túl gyorsan cserélhettek le túl sok embert a török hatóságoknál. De hogy juthatott be egy radikális?

Andrej Karlovot, az ankarai orosz külképviselet vezetőjét hétfő este egy kiállítás megnyitóján gyilkolta meg a hírek szerint a török rendőrségnél dolgozó Mevlüt Mert Altintas. A merénylő a szíriai Aleppó orosz bombázásáért állt bosszút, a támadás közben azt kiabálta

„Allahu Akbar! Ne feledjétek Aleppót, ne feledjétek Szíriát!”

Bár rengeteg tényezőtől függ, hogy egy nagykövetet mennyire védenek – például a célország biztonságosságától vagy a vele fennálló viszonytól –, általánosságban elmondható, hogy az amerikai, orosz és izraeli külképviseleti vezetőket igen komoly biztonsági intézkedésekkel veszik körül. Még így sem lehet azonban mindenre felkészülni. 

„Bár teljességgel senkit, még egy elnököt sem lehet megvédeni, normál esetben egy ilyen támadás nem lett volna megvalósítható” – közölte lapunkkal Hóvári János, Magyarország volt ankarai nagykövete. Szerinte a török szolgálatoknak pontosan ellenőrizniük kellett volna az orosz nagykövet körül lévőket, főleg azokat, akiknél fegyver is volt. De a diplomata biztonsági emberei is hibáztak, nekik is tudniuk kellett volna, hogy ki és miért van Karlov közelében. „Tudniuk kellett volna mind a törököknek, mind az oroszoknak arról, hogy Aleppó eleste – amely elsődlegesen az orosz légierő kegyetlen támadásainak következménye – milyen indulatokat vált ki a török társadalom egyes szegmenseiben és a Törökországban élő szíriai menekültek között, hiszen a török társadalom és kormányzat az elmúlt években egyértelműben az Aleppóban vesztes Szabad Szír Hadsereg mellett állt” – jelentette ki Hóvári János. Mint mondta, az ankarai politikai vezetés is csak az elmúlt hetekben kezdett „megértőbb lenni” a szíriai orosz–iráni–aszadista fellépést illetően.

Kérdésünkre az egykori ankarai képviseleti vezető kitért a török rendfenntartás minőségére is. „A török biztonsági szolgálatok jól dolgoztak, amikor nagykövetként ott szolgáltam, több esetben is elismerően szóltam róluk. Úgy látom azonban, hogy a nyári puccskísérlet óta túl gyorsan cseréltek le túlságosan sok embert, így sok olyan biztonsági tiszt került parancsnoki pozícióba, akiknek nincs meg a megfelelő gyakorlata” – ismertette a problémákat.

Hóvári János felhívta rá a figyelmünket, Karlov nagykövet sokat tett azért, hogy Ankara és Moszkva kapcsolatai javuljanak, s a szíriai válsággal kapcsolatban – figyelve a lehetséges washingtoni változásokra is – a török kormány új szempontokat is figyelembe vegyen. „Nem ő volt a felelős Aleppó bombázásáért, mégis ő fizetett az életével” – jelentette ki az egykori magyar nagykövet.

„Az orosz nagykövetek védelme általánosságban nagyon erős, ez pedig Törökországban is indokolt, de még komoly óvintézkedések mellett is hihetetlenül nehéz megvédeni valakit egy halálraszánt merénylőtől” – ezt már Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter mondta el lapunknak, aki több országban is dolgozott nagykövetként. Törökország szerinte ráadásul ebből a szempontból az átlagnál veszélyesebb, hiszen míg korábban a kurdok, most már az iszlamisták is növelik a belpolitikai feszültséget. Saját tapasztalatai alapján úgy vélekedett, egy diplomata szabadon közlekedhet, a testőrök sok esetben pedig inkább elrettentésre szolgálnak. Jeszenszky Géza az eset szomorú tanulságának nevezte, hogy ismét bebizonyosodott, az erőszak erőszakot szül, egy háborús szerepvállalás – mint az oroszok esetében Szíria – felkorbácsolja az indulatokat.

A teheráni mészárlás

Az orosz diplomácia történetének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye Alekszandr Gribojedov meggyilkolása 1829-ben. Az ész bajjal jár című híres komédia szerzőjét 1926-ban felmentették a dekabristák perében, így visszatérve a diplomáciai szolgálathoz a török és perzsa kapcsolatok egyengetését kapta feladatul, s aktív szerepet játszott az orosz félnek kedvező békeszerződés kidolgozásában, majd 1828 tavaszán nagykövetté nevezte ki a cár. E minőségében keményen számon kérte a sahon a békeszerződésben foglaltak teljesítését, köztük a közben orosz fennhatóság alá került örmények szabad távozását. Ezért a követség több örménynek is menedéket biztosított, köztük a sah háreméből szökött két hölgy és egy eunuch. Ezt kihasználva Teherán fellázította az iszlám fanatikusokat, akik a felfokozott oroszellenes hangulatban megtámadták a követséget. A felajzott, mintegy 100 ezres tömeg egy kivétellel – a titkár egy szőnyegbe csavarva menekült meg – a követségen mindenkit lemészárolt, s az eset után a sahnak csak nehezen sikerült kiengesztelnie I. Miklós cárt. (S.G.)

Tragikus párhuzam, hogy török nagykövetet is gyilkoltak már meg, mégpedig 1983-ban, Belgrádban. A diplomatával két örmény fiatalember a saját gépkocsijában végzett. A török nagykövetség egyébként két évvel ezelőtt a magyar külképviselettel szemben lévő épületbe költözött, és jelenleg erős rendőri védelemben részesül. Belgrádi tapasztalatairól lapunk Nikowitz Oszkárt, hazánk egykor a szerb fővárosba delegált nagykövetét is megkérdezte. Ő is megerősítette, hogy egyes diplomatákat erősen védenek, ám a nyilvános rendezvényeken ez lazulhat, így a hétfőihez hasonló merényletek előfordulásának valószínűsége sajnos soha nem nulla.

Nikowitz hozzátette: az általában leginkább fenyegetettnek számító amerikai, orosz vagy éppen izraeli diplomatákat a nyilvános eseményeken nem csak a helyi rendőrség, de saját biztonsági emberek is védeni szokták, egymással együttműködésben, de még így is nehezen elképzelhető, hogy a védelem „légmentesen” zárjon. Ezen segíthet persze, ha előzetesen komoly felderítés zajlik arról, hogy ki jelenthet veszélyt, kinél lehet fegyver azok közül, akik bejuthatnak egy hétfőihez hasonló rendezvényre.

A lapunk által megkérdezett biztonságpolitikai szakértő mindazonáltal óriási hiányosságokat látott a Karlov meggyilkolásával végződő eseményen. Tarjányi Péter szerint komoly probléma, hogy az orosz és török biztonságiak között feltételezhetően nem volt kellő egyeztetés arról, ki lehet jelen fegyverrel az eseményen, így kerülhetett oda a merénylő is. Az is kérdéseket vet fel, hogy ha Altintast valóban beszervezte az An-Núszra Front – márpedig a szekuláris családi háttérrel rendelkező férfinál a radikalizáció aligha ment öt perc alatt végbe –, azt a török elhárítás miért nem fedezte fel. Ráadásul a helyszínen bénultság volt, Altintas a lövések után monológba kezdett, pedig a biztonságiaknak egyből fegyvert kellett volna rántaniuk.

Magyarországon egyébként komoly óvintézkedések vannak érvényben a nagykövetek védelmére, az izraeli nagykövetség utcája zárlat alatt van, de az amerikai és a brit külképviselet elé sem lehet autóval behajtani. Érdekesség, hogy az oroszéhoz viszont igen, sőt, a hazánkba delegált nagykövet általában külső helyszínre is mérsékeltebb védelemmel utazik.