Hóvári János felhívta rá a figyelmünket, Karlov nagykövet sokat tett azért, hogy Ankara és Moszkva kapcsolatai javuljanak, s a szíriai válsággal kapcsolatban – figyelve a lehetséges washingtoni változásokra is – a török kormány új szempontokat is figyelembe vegyen. „Nem ő volt a felelős Aleppó bombázásáért, mégis ő fizetett az életével” – jelentette ki az egykori magyar nagykövet.
„Az orosz nagykövetek védelme általánosságban nagyon erős, ez pedig Törökországban is indokolt, de még komoly óvintézkedések mellett is hihetetlenül nehéz megvédeni valakit egy halálraszánt merénylőtől” – ezt már Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter mondta el lapunknak, aki több országban is dolgozott nagykövetként. Törökország szerinte ráadásul ebből a szempontból az átlagnál veszélyesebb, hiszen míg korábban a kurdok, most már az iszlamisták is növelik a belpolitikai feszültséget. Saját tapasztalatai alapján úgy vélekedett, egy diplomata szabadon közlekedhet, a testőrök sok esetben pedig inkább elrettentésre szolgálnak. Jeszenszky Géza az eset szomorú tanulságának nevezte, hogy ismét bebizonyosodott, az erőszak erőszakot szül, egy háborús szerepvállalás – mint az oroszok esetében Szíria – felkorbácsolja az indulatokat.
A teheráni mészárlás
Az orosz diplomácia történetének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye Alekszandr Gribojedov meggyilkolása 1829-ben. Az ész bajjal jár című híres komédia szerzőjét 1926-ban felmentették a dekabristák perében, így visszatérve a diplomáciai szolgálathoz a török és perzsa kapcsolatok egyengetését kapta feladatul, s aktív szerepet játszott az orosz félnek kedvező békeszerződés kidolgozásában, majd 1828 tavaszán nagykövetté nevezte ki a cár. E minőségében keményen számon kérte a sahon a békeszerződésben foglaltak teljesítését, köztük a közben orosz fennhatóság alá került örmények szabad távozását. Ezért a követség több örménynek is menedéket biztosított, köztük a sah háreméből szökött két hölgy és egy eunuch. Ezt kihasználva Teherán fellázította az iszlám fanatikusokat, akik a felfokozott oroszellenes hangulatban megtámadták a követséget. A felajzott, mintegy 100 ezres tömeg egy kivétellel – a titkár egy szőnyegbe csavarva menekült meg – a követségen mindenkit lemészárolt, s az eset után a sahnak csak nehezen sikerült kiengesztelnie I. Miklós cárt. (S.G.)




