Csehország: fegyverviselési joggal a terror ellen?

A belügyminiszter indítványozta, hogy rögzítsék az alaptörvényben a fegyverviseléshez való jogot.

A miniszter hétfőn közzétett előterjesztése szerint „az aktív és gyors védelem” csökkentené a támadók esélyeit – írja az MTI. A cseh állampolgároknak ezért el kell ismerni a jogát ahhoz, hogy lőfegyverrel védhessék meg „életüket, egészségüket és tulajdonukat” – derül ki a dokumentumból, amelynek beterjesztője szerint ily módon hozzájárulhatnának Csehország „belső biztonságához, rendjéhez és területi egységéhez”.

A cseh szociáldemokrata párti (CSSD) politikus kezdeményezésének elfogadásához a 200 tagú képviselőház (alsóház) legalább háromötödének, illetve a szenátus (felsőház) jelen lévő tagjai háromötödének támogatása szükséges. Ehhez viszont a 2014 januárjától hatalmon lévő hármas kormánykoalíció – a CSSD, az ANO (Igen) mozgalom, a kereszténydemokrata néppárt (KDU-CSL) – ellenzéki pártok szavazataira is rá lenne utalva.

A mintegy 10 millió lakosú Csehországban több mint 800 ezer törvényesen nyilvántartott lőfegyver van magánkézben, és ez minden évvel egyre több lesz. A tervezett alkotmányossági szabályozás ugyanakkor nem vonatkozna majd a Csehországban élő, más uniós országok állampolgáraira.

Az eddigi cseh gyakorlat egyébként elég megengedő volt, felnőtt kor és büntetlen előélet mellett nem volt nehéz fegyverhez jutni, a helyzet Szlovákiában is hasonló – írja a Jogifórum.hu.

Ma Magyarországon 81 ezren rendelkeznek hatályos fegyvertartási engedéllyel, birtokukban több mint 200 ezer fegyver van, ezek közül viszont nem egészen 6700 az önvédelmi célú.

A portál szerint Európában Nagy-Britanniában a legszigorúbbak a fegyvertartási szabályok, itt civilként szinte lehetetlen legális módon maroklőfegyvert birtokolni.

Ellenpélda Svájc, ahol a katonaköteles férfiaknak kötelező otthon fegyvert tartaniuk, amely ráadásul a hadsereg tulajdonában áll.

Magyarország is szigorú feltételeket támaszt azon állampolgárai felé, akik lőfegyvert tartanának, erről ide kattintva olvashat.

A kérdésben az Európai Unióra általában jellemző, hogy az északi országok szigorúbbak, a déliek pedig megengedőbbek e tekintetben.