Egyedül már senki nem irányíthatja a világot

A fő ellentét a dominanciáját nehezen feladó Egyesült Államok és az ebből már nem kérők között feszül.

– Valamint tovább bonyolítja a helyzetet egy kiemelten fontos térség, a Közel-Kelet teljes káoszba süllyedése
– Valóban. A térség átalakulása túlmutat önmagán. E régió stabilitása évtizedeken át egyrészről az autoriter, de világi politikai rendszereken, másfelől pedig az amerikai dominancián valamint Izraellel az élen Washington szövetségesei és az arab világ közötti erőegyensúlyon alapult. Ez a berendezkedés felborult, s a térség a nemzetközi helyzetre is hatással még hosszú ideig a káosz állapotában leledzik. Már csak azért is, mert a stabilizálódást egyebek mellett hátráltatja a Nyugat és a már említett úgynevezett nem Nyugat itt is zajló vetélkedése.

– Az erővonalakat összekuszálta a globalizáció is. Milyen kihívásokat rejt magában ez a válságokkal terhes világhelyzet?
– A vezető hatalmak éppen a globalizáció miatt nem képesek már egyedül irányítani a világot. Ez a globalizáció ugyanis másként alakult, mint azt sok híve még a 90-es években elképzelte. Egyáltalán nem homogenizálta a világot, sőt a kölcsönös egymásra utaltságot tudatosítva csak felerősítette a különbségeket. Eközben a terrorizmustól az iszlám radikalizmusig a nemzetek feletti kihívások sorát jelenítette meg, mint ahogy a közlekedés és a kommunikáció fejlődése, szétterülése, s általában véve az összefonódások révén következménye a mai új népvándorlás is. Tovább mélyíti ezt a válságot, hogy nemcsak a hagyományos hatalmak kényszerülnek régióktól függően mind sokszínűbb együttműködésre, s bizonytalanodnak ettől sokszor el, de az elkényelmesedett, a múlt alapelveit, szabályait követő régi elitek sem nagyon értik ezt az új világot, ez pedig Amerikától Európáig mélyíti a szakadékot a társadalom felső és többi rétegei között. Ez a populista erőknek tápot adva újabb, immár a nyugati demokrácia modelljét is érintő kihívásokat teremt.

– Továbbgondolva a formálódó geopolitikai pólusok közötti szembenállást, újabb kihívást jelent, főként a Nyugatnak a demográfiai helyzet alakulása
– A nyugati társadalmak egyre inkább elöregednek, miközben a rajta kívüli világ – kivételt jelent e tekintetben Oroszország – inkább túlnépesedik. Ráadásul a migráció korábbi modellje sem működik, hiszen erősödik a szembenállás a kultúrák, civilizációk között is.

– Ebben a nagy átalakulásban a világban egyre nagyobb az igény az új modellekre, míg Oroszország mintha egyre inkább alternatívaként kínálná önmagát. Mennyire reális ez a törekvés?
– Politikai értelemben Moszkva szeretne alternatívaként megjelenni a nyugati demokrácia modellt és a liberális piacgazdaságot elfogadni nem tudó fejlődő világban. Az általa kínált modellt a belső stabilitás biztosításával a gazdasági növekedésnek és a hatékony külpolitikának hátteret adó, a személyes és nem a politikai szabadságot előtérbe helyező autoriter modernizációként lehetne leírni. El kell ismerni, Oroszország egyelőre sokszor még a közvetlen környezetében sem képes igazán vonzóvá tenni saját berendezkedését, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez a modell a geopolitikai és gazdasági pólussá válni akaró eurázsiai térségben alternatívaként jelenik meg.

###HIRDETES2###