Harmadik hibának nevezi a miniszterelnök annak a lehetővé tételét, hogy az Európai Tanács kétharmados többséggel hozhasson döntést olyan kérdésekben, amelyek létfontosságúak a tagállamok nemzeti érdekeinek szempontjából. Példaként hozza fel azt, hogy több ország ellenkezésének dacára – kerülőutakon, a nagyobb tagországok támogatását élvezve – megpróbálja keresztülvinni a kötelező letelepedési kvótára vonatkozó szabályokat. Szemlátomást az Európai Bizottság kész folytatni azt a gyakorlatot, hogy intézkedéseket hoz, dacolva a tagországok legalább egyharmadának akaratával.
Az EU nem lesz sikeres, ha nem vonja be az embereket az előtte álló különféle válságok elleni küzdelembe. „Minden emberre, minden nemzetre, minden tagországra szükség van, ha meg akarjuk nyerni ezt a harcot. Semmilyen (uniós) intézmény sohasem léphet egy állam helyébe... Az intézmények vannak a tagállamokért, és nem fordítva” – írja Orbán Viktor, aki szerint az EU-nak az irányvonal „észszerű és határozott megváltoztatására” van szüksége.
A miniszterelnök a továbbiakban azt firtatja, hogy miként kell rendet teremteni „házunk táján”. A válasz szerinte nem túl bonyolult, ha osztjuk az „egység a sokféleségben” elvet. „Vissza kell térnünk az európai jog következetes alkalmazásához. Ugyanazzal a mércével kell mérnünk egymást” – írja a miniszterelnök, aki szerint olyan érveket is fel lehet hozni, hogy a jelenlegi európai válság azért van, mert figyelmen kívül hagytuk az önmagunk által elfogadott szabályokat, veszélybe sodorva a két legnagyobb uniós vívmányt: a közös valutát és a Schengen által védett belső piacot.
Orbán Viktor terjedelmes cikkének jelentős részét a migránsválságnak szenteli. Az Európára leselkedő legnagyobb veszélynek nevezi a tömeges migrációt, amely szerinte veszélyt jelent számos területre, kezdve az országok pénzügyi stabilitásától egészen a kultúráig.
