– Trump győzelmétől sokan az antiglobalista, nemzeti alakulatok megerősödését várják Európában is
– Ez így van, de úgy vélem, a nacionalista trend további erősödésére az úgynevezett Nyugaton nem lehet számítani. A konzervatív erők előretörésére, a demokrácia globális, autoriter módon liberális megközelítésével szemben a konzervatív felfogás általánossá válására viszont igen. Jól mutatják ezt a franciaországi esélyek is, hiszen az elnökválasztáson nem Le Pennek, hanem az európai gyökerekhez visszatérő, finoman kereszténydemokrata, klasszikus konzervatív Fillonnak áll a zászló. A multikulturalizmust hirdető, szélsőségesen liberális eszméket valló erők a migránsválság miatt pedig mindenhol visszaszorulnak. S ez jó hír, mert az európai folyamatokra a kisebbségnek a többség feletti ilyetén uralma ugyanolyan veszélyes, mint a nacionalizmus.
– Trump győzelme kapcsán az elemzők többsége a populizmus diadaláról beszél. Nem túl egyszerű megközelítés mindent ezzel magyarázni?
– Ez azért is van, mert Farage-tól Le Penen át Duginig a globális „trumpizmusnak” nincs önmeghatározása, idegenkednek konzervatív demokratikus erőként identifikálni magukat, s fő jellemzőjük a kiszámíthatatlanság. Emellett felhívnám a figyelmet arra, hogy az érzelmek mostanihoz hasonló áradásával a 19. század elején már találkozhattunk, aztán szép lassan felülkerekedtek a hagyományos erők, az anarchistákat kiszorították a szociáldemokraták. Ezt várom most is. Európában mindenképp. A félelmeket kezelniük kell a hagyományos ideológiáknak, s akkor minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. Ez lehet most a demokrácia konzervatív alapú, a hagyományos értékeket tiszteletben tartó, de nem nacionalista megközelítése. Ez lehetőséget teremthet az eurázsiai térség két pólusának, Oroszországnak és az Európai Uniónak az ismételt egymásra találására is.
