Ítéletet hirdetett a londoni legfelső bíróság a lisszaboni szerződés 50. cikkelyének aktiválásával kapcsolatos ügyben. Ez az a cikkely, amely szabályozza, hogy egy ország miként hagyhatja el az Európai Uniót, ennek aktiválása indíthatná el hivatalosan is a júliusban megszavazott brit kilépést (brexit). Bírósági ügy azért lett ebből, mert egy londoni befektetési társaság vezetője, Gina Miller szerette volna elérni, hogy a brit parlament jóváhagyása nélkül ne lehessen végrehajtani a brexitet (Theresa May miniszterelnök saját hatáskörének tartja a folyamat elindítását). Az első fokon eljáró londoni bíróság ítélete szerint a parlament szuverén jogköre a kilépés elkezdésének jóváhagyása. A kormány fellebbezett, ezért került az ügy a legfelső bírósághoz, amely decemberben négynapos meghallgatáson ismerte meg a felek érveit. Ám nem azonnal, hanem másfél hónappal később hirdette ki ítéletét, Lord David Neuberger, a legfelső bíróság elnöke olvasta fel.
E szerint kormány nem aktiválhatja az ötvenedik cikkelyt a parlament beleegyezése nélkül, erről 8-3-as arányban döntött a legfelső bíróság. A testület úgy véli, hogy a parlamentnek törvényt kell alkotnia, amelyben felhatalmazza a minisztereket, hogy azok megkezdhetik az EU-ból való kilépési folyamatot. Az indoklás egyik pontja szerint a brit jog nagymértékben megváltozik az Európai Unió elhagyásával és az uniós jog kigyomlálásával, ilyen mértékű változtatások végrehajtásához pedig az alkotmány szerint szükség van parlamenti jóváhagyásra. Egy másik pont arról szól, hogy a miniszterek felügyeletét egyébként is a parlament látja el, a mostani lépéshez is szükség van a parlament beleegyezésére. Az ítélet ellen szavazó három bíró egyébként azzal érvelt, hogy az ötvenedik cikkely aktiválása önmagában még nem változtat a jogrendszeren, azon csupán a folyamat vége, a brexit fog. A közvélemény szemében egyre inkább a „nép ellenségének” tartott legfelső bírósággal kapcsolatban Miller figyelmeztetett: beadványa jogi szempontú volt. Szerinte a tizenegy bíró nem politikai tettet hajtott végre, így a velük szembeni verbális erőszak sem jogos.
May még decemberben igyekezett elébe menni az ítéletnek: kompromisszumot kötött az ellenzékkel. May vállalta, hogy az 50. cikkely aktiválása előtt a parlament elé terjeszt egy ismertetőt a követendő stratégiájáról, cserébe az alsóház nagy többséggel támogatta a kormány menetrendjét, amely szerint március végéig el kell indítani a kilépést. Múlt hét kedden tartott beszédében leszögezte, a legteljesebb brexitet kívánja elérni (ún. kemény brexit), majd megígérte, hogy a parlament alsó- és felsőháza is szavaz majd az elszakadásról, azaz az előbb említett, követendő stratégiát tartalmazó ismertetőről. Az akkori beszédről szólt múlt szerdai vezércikkünk is, itt olvashatja.
A mostani ítélet után a legkézenfekvőbb a kormány számára, ha nem kekeckedik tovább, és gyorsan, egyszerűen elintézi a dolgot. A brit miniszterek már január első felében úgy sejtették, ellenük ítél a legfelső bíróság, ezért kidolgoztak egy forgatókönyvet. E szerint a kormány egy egysoros törvénytervezetet nyújtana be, amelyet elfogadna a parlament mindkét háza, így tartható lenne a kilépési folyamattal kapcsolatos menetrend, március végéig elindítható lenne a brexit. A parlament két kamarája nem kockáztatná meg, hogy a tavalyi referendum eredményével ellentétes döntést hozzon – mondta az AFP hírügynökségnek Agata Gostynska-Jakubowska, az Európai Reform Központ kutatója.
Ám a legnagyobb brit baloldali napilap, a The Guardian azt írja, a kormányzat jogászai figyelmeztették Mayt, hogy ne ezt a módszert válassza. Úgy vélik, ha nem eléggé részletes a brexit megkezdésével kapcsolatos törvény, a későbbiekben jogilag és politikailag is támadhatóvá válna a kormány. A lap szerint a Munkáspárt például várhatóan arroganciával támadja majd Mayéket, kifogásolva, hogy miért húzták az időt a fellebbezéssel, ha egysoros törvénnyel is megoldható volt a vita. Az AFP úgy tudja, Jeremy Corbyn emellett azt tervezi, hogy kiegészítésekkel látja el a törvénytervezetet, a többi közt arról, hogy Nagy-Britannia maradjon a közös piac tagja (ez ellenkezik May kemény brexittel kapcsolatos terveivel). A Liberális Demokrata Párt az egész brexitszerződésről népszavazást írna ki.
A Skót Nemzeti Párt arra törekszik majd, hogy biztosítsa, Skócia a közös piac része maradjon. Azt is szerették volna elérni a skótok, hogy legyen beleszólásuk az ötvenedik cikkely aktiválásába, ám a legfelső bíróság ítélete nem írja elő Wales, Skócia és Észak-Írország megkérdezését, pedig utóbbi kettő a maradás mellett voksolt a népszavazáson. Erről névtelenül, nem ismert arányban döntött a testület. Kathleen Brooks, a City Index Direct elemzője ezt a forgatókönyvet írta le előzetesen May szempontjából a lehető legrosszabbként, mert így nem tudta volna elindítani a folyamatot a tervezett március végi dátum előtt – mondta az AFP-nek. Ám a brit miniszterelnöknek nem kell aggódnia a devolúción átesett népek miatt.
